fűz

Magyar

Kiejtés

• IPA: [ ˈfyːz]

Főnév

fűz

1. (növénytan, fa) Fűzfa.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból.

Fordítások

Tartalom

albán: shelg angol: willow (en), sallow (en) arab: صفصاف‎ (ar) hn (ṣfṣāf) azeri: söyüd (az) baszk: sahats (eu) belarusz: вярба (be) nn (vjarba) bolgár: върба (bg) nn (vǎrba) cigány: kolokást (rom) cseh: vrba (cs) nn dán: pil (da) kn, piletræ (da) sn erza: каль (myv) (kalʹ) északi számi: sieđga (se) eszperantó: saliko (eo) észt: paju (et) felsőszorb: wjerba (hsb) finn: paju (fi) francia: saule (fr) hn nyugati fríz: wylch galiciai: salgueiro (gl) görög: ιτιά (el) nn (itiá) grúz: ტირიფი (ka) (ṭiripi) héber: עֲרָבָה‎ (he) (aravá) nn holland: wilg (nl) hn indonéz: dedalu (id) izlandi: víðir (is) hn jakut: үөт (sah) (üöt) japán: ヤナギ (ja), (柳 (ja)) jiddis: ערבה‎ (yi) (arava) katalán: salze (ca) kazah: кызыл тал (kk) (kızıl tal) kecsua: sawsi (qu), wayaw (qu) kínai: 柳樹 (zh), 柳 (zh) (liǔ), 柳樹 (zh) komi zürjén: бадь (badʹ) koreai: 버들 (ko) (beodeul), 버드나무 (beodeunamu) kurd: bî (ku)

latin: salix (la) nn lengyel: wierzba (pl) nn lett: vītols (lv) litván: gluosnis (lt) macedón: врба (mk) (vrba) azték: huexōtl navahó: kʼaiʼ (nv) német: Weide (de) nn, Salweide (de) nn norvég: vier (no) hn, vierslekt (no) hn, viere (no) tsz provanszál: sause (oc) olasz: salice (it) hn orosz: ива (ru) nn (iva), верба (ru) nn (verba) oszét: хæрис (os) (xæris) óangol: weliġ (ang) hn, sealh (ang) hn ófelnémet: salaha (goh) nn ógörög: ἰτέα (grc) nn (itéa) óegyházi szláv: врьбиѥ (cu) sn (vrĭbije) örmény: ուռենի (hy) (uṙeni) pastu: وله‎ (ps) nn (wala) perzsa: بید مجنون‎ (fa) (bid majnun), بید‎ (fa) (bid) portugál: salgueiro (pt) hn román: salcie (ro) nn spanyol: sauce (es) hn svéd: viden (sv) kn, pil (sv) kn, sälg (sv) szerbhorvát: врба (sh) nn, vrba (sh) szlovén: vrba (sl) nn thai: ต้นหลิว (th) (ton lio) tibeti: ལྕང་མ། (bo) (lcang ma) török: söğüt (tr) udmurt: бадь (udm) (badʹ) ukrán: верба (uk) nn (verba) walesi: helygen (cy) vietnámi: liễu (vi)

Származékok

• (összetételek): babérfűz, fűzfa, kecskefűz

Ige

fűz

1. Több tárgyat sorban összeköt.

Etimológia

Ősi örökség a finnugor korból, vö. mari пидaш.

Fordítások

• dán: snøre (da)
• erza: керьксамс (myv) (kerʹksams)
• finn: pauloittaa (fi), nitoa (de)
• német: schnüren (de), heften (de)
• norvég: snøre (no)
• svéd: snöra (sv)

Származékok

• fűzés

• (igekötős alakok): | befűz | felfűz | hozzáfűz | kifűz | megfűz | összefűz |