Ugrás a tartalomhoz

Orcinus orca

A Wikiszótárból, a nyitott szótárból

Orca
Killer whale[1]
Temporal range: Pliocene to recent[2]
Two killer whales jump above the sea surface, showing their black, white and grey colouration. The closer whale is upright and viewed from the side, while the other whale is arching backward to display its underside.
Transient orcas near Unimak Island, eastern Aleutian Islands, Alaska
Diagram showing a 5.4-meter (17-foot-9-inch) female killer whale compared to a 1.8-meter (5-foot-11-inch) human scuba diver.
5.4-meter (17-foot-9-inch) female killer whale compared to 1.8-meter (5-foot-11-inch) human scuba diver
CITES Appendix II (CITES)[4]
Scientific classification Edit this classification
Missing taxonomy template (fix): Orcininae
Genus: Orcinus
Species:
O. orca
Binomial name
Orcinus orca
A world map shows killer whales are found throughout every ocean, except parts of the Arctic. They are also absent from the Black and Baltic seas.
  Orcinus orca range
Synonyms
  • Delphinus orca Linnaeus, 1758
  • Delphinus gladiator Bonnaterre, 1789
  • Orca gladiator (Bonnaterre, 1789)

Angol


Főnév

Orcinus orca (tsz. Orcinus orcas)

  1. (gyógyszertan) kardszárnyú delfin

A kardszárnyú delfin (Orcinus orca), közismert nevén orca, a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó tengeri emlős, amely a világ minden óceánjában előfordul. Ez a faj a legnagyobb termetű a delfinfélék között, és az egyik legkarizmatikusabb, legismertebb tengeri ragadozó. Gyakran nevezik „a tenger farkasának”, mert intelligens csoportos vadászati stratégiája és széles étrendje a szárazföldi farkaséhoz hasonló szerepet tölt be az ökoszisztémában.

Az Orcinus orca a csúcsragadozók közé tartozik – nincsenek természetes ellenségei. Ragyogó fekete-fehér színezetéről, magas hátúszójáról és komplex társadalmi viselkedéséről könnyen felismerhető.


Rendszertani besorolás

  • Ország: Animalia (állatok)
  • Törzs: Chordata (gerinchúrosok)
  • Osztály: Mammalia (emlősök)
  • Rend: Cetacea (cetfélék)
  • Alrend: Odontoceti (fogascetek)
  • Család: Delphinidae (delfinfélék)
  • Nem: Orcinus
  • Faj: Orcinus orca

Az Orcinus nem monofiletikus, egyetlen élő faját tartalmazza. A „orca” név a latin Orcinus (alvilághoz tartozó) szóból ered, ami a faj félelmetes természetére utal.


Megjelenés és morfológia

Testméretek

  • Hímek testhossza: 6–9,8 m
  • Nőstények testhossza: 5–8,5 m
  • Hímek tömege: akár 6 tonna
  • Nőstények tömege: 3–4 tonna
  • Újszülöttek: kb. 2,1–2,6 m, 180 kg

Külső jellemzők

  • Fekete-fehér színezet: a hát fekete, has fehér, szeme mögött fehér folt, hátúszó alatt nyeregfolt
  • Hátúszó: hímeknél akár 1,8 m magas, egyenes; nőstényeknél kisebb, ívelt
  • Mellső uszonyok: szélesek, lekerekítettek – „kardszárnyú” hatás innen ered
  • Fej: tompa, csőr nélküli (ellentétben sok más delfinfélével)


Elterjedés és élőhely

Világszintű elterjedés

Az Orcinus orca kozmopolita faj, azaz az összes óceánban megtalálható:

  • Sarkvidéki vizekben: Jeges-tenger, Déli-óceán – gyakori
  • Mérsékelt övi vizekben: Északi- és Csendes-óceán északi részei
  • Trópusi vizekben: ritkábban, de előfordul
  • Part menti és nyílt óceáni régiókban egyaránt él

Hazai előfordulás

  • Ritka vendég az Adriai-tengerben és a Földközi-tenger egyes részein
  • Magyarországról természetesen nem ismert, de tengeri akváriumokban (pl. SeaWorld) népszerű bemutatóállat


Társas viselkedés és csoportszerkezet

Matrilineáris csoportok

  • Az orcák anyai ági családokban élnek
  • Egy csoportban lehet több generáció: nagymama, lánya(i), unokái
  • A fiak felnőttként is anyjukkal maradnak, míg a nőstények is gyakran a családi egység részei maradnak

Pod és klán

  • Pod: alapegység, 5–30 egyedből állhat
  • Klán: több pod, közös dialektussal és vadászati kultúrával
  • Egyes területeken megfigyeltek rezidens, átmeneti és óceáni populációkat – viselkedésük jelentősen eltér


Kommunikáció

Hangadások

  • Kattogások, sípolások, csattogások
  • Tájékozódás és echolokáció a vadászat során
  • Minden podnak saját „dialektusa” van – hasonló az emberi nyelvekhez

Nonverbális jelek

  • Testmozdulatok: ugrás, farokcsapás, fejcsapás – kommunikációs és társas funkcióval
  • Társas kötődés erősítése fizikai érintkezéssel (úszókkal dörgölőzés)


Intelligencia és tanulás

  • Magas szintű problémamegoldó képesség
  • Vadászati módszerek kulturálisan öröklődnek – azaz tanítják egymásnak
  • Képesek megérteni emberi utasításokat (fogságban)
  • Tükörteszt: részleges önismeretre utaló jelek
  • Szociális tanulás, játék, utánzás figyelhető meg


Táplálkozás

Ragadozó életmód

  • A csúcsragadozók közé tartozik – nem ismert természetes ellensége
  • Étrend rendkívül változatos, régiótól és ökológiai típustól függ

Táplálékforrások

  • Halak: lazac, hering, tőkehal – főként rezidens populációknál
  • Tengeri emlősök: fóka, delfin, bálnafióka – átmeneti populációknál
  • Madarak: pingvin, tengeri madár (ritkán)
  • Cápák, ráják: különösen a tápanyagban gazdag máj miatt

Vadászati stratégiák

  • Kooperatív vadászat: csoportos stratégiák, mint farkasfalkában
  • Hering-gyűrűzés: halakat szoros körbe terelnek, majd sorban lecsapnak
  • Jégre lökés: fókát lesodornak a jégtábláról
  • Partrasodrás: sekély vízbe veti magát, hogy zsákmányt szerezzen – kockázatos, de tanult viselkedés


Szaporodás és fejlődés

Ivarérettség

  • Nőstények: 10–15 éves korban
  • Hímek: 15–20 éves korban

Szaporodási időszak

  • Egész évben, de néhol szezonális csúcspontok figyelhetők meg

Vemhesség és szülés

  • Vemhesség: kb. 15–18 hónap
  • Egy borjú születik, ikrek ritkák
  • Ellés többnyire a pod védelmében történik

Borjú fejlődése

  • Szoptatás: 1–2 év
  • Anya és más nőstények is segíthetnek a nevelésben („bölcsődei” rendszer)
  • Felnőttkort kb. 10–15 évesen érik el


Élettartam

  • Nőstények: 60–80 év, ritkán 90+
  • Hímek: 30–50 év (rövidebb)
  • Vadonban élő példányok egyedeinek kora ismert, pl. „Granny” (J2 nőstény) több mint 100 éves volt becslések szerint


Ember és orca kapcsolata

Kulturális jelenlét

  • Mitológia: egyes sarkvidéki népeknél szellemlény, totemállat
  • Filmek, irodalom: „Szabadítsátok ki Willyt!”, természetfilmek sztárja
  • Turizmus: bálnalesek fő célfaja (Alaszka, Norvégia, Új-Zéland)

Fogságban tartás

  • 1960-as évektől kezdve több tucat példányt fogtak be akváriumok számára
  • Ismert példányok: Tilikum (SeaWorld), Keiko (Szabadítsátok ki Willyt!)
  • Vita tárgya az orca-fogság: intelligenciája és szociális igényei miatt sok ország betiltotta a fogságban tartást

Konfliktusok

  • Halászat: hálókat megrongálhatnak
  • Tengeri emlős vadászatokkal vetélkednek (pl. alaszkai lazac-halászat)
  • Ritkán előfordultak ember elleni támadások fogságban


Természetvédelmi helyzet

IUCN státusz

  • Data Deficient (DD) – nem elég adat a globális populáció megítélésére
  • Regionálisan különböző: egyes populációk veszélyeztetettek (pl. délnyugat-kanadai rezidensek)

Fenyegetések

  • Környezetszennyezés: nehézfémek, PCB-k – immun- és szaporodáskárosító hatás
  • Zajszennyezés: hajók, katonai szonárok zavarják az echolokációt
  • Élelemhiány: túlhalászat csökkenti zsákmányállományaikat
  • Élőhelyromlás: part menti ipar, olajkitermelés

Védelmi intézkedések

  • CITES I. függelék: kereskedelme tilos
  • Nemzetközi bálnaegyezmények része
  • Kanada, USA, Norvégia – külön védelem alatt egyes populációk


Viselkedési típusok és ökológiai kasztok

A legújabb kutatások szerint az orcák nem egy egységes fajként, hanem ökotípusokként viselkednek – különböző étrend, kommunikáció, társas szerkezet és morfológia figyelhető meg.

Rezidens orca

  • Halat eszik (pl. lazac)
  • Stabil, nagy családi csoport
  • Gazdag hangadás, dialektusok

Átmeneti orca

  • Tengeri emlősöket fogyaszt
  • Csendesebb, lopakodóbb
  • Kis csoportok, rövid távú társulások

Óceáni orca

  • Távoli vizeken él
  • Kevéssé ismert életmód
  • Csoportos, nagy rajok


Érdekességek

  • Orcák képesek megtanulni és utánzó módon használni más pod hangjait
  • Tökéletes „bálnavadászok”: csapatban elválasztják a borjat az anyától
  • Az egyedek egyedi hátúszó formájuk alapján azonosíthatók
  • Az orca képes kiugrani a vízből teljes testhosszal – figyelemfelkeltés vagy játék céljából
  • Szociális gyász is megfigyelhető: anya hosszú napokig viszi elpusztult borját a hátán


Összegzés

Az Orcinus orca, azaz kardszárnyú delfin egy rendkívül intelligens, jól szervezett társadalomban élő, alkalmazkodó és sokoldalú csúcsragadozó, amely az óceánok egészében jelen van. Különleges viselkedésformái, kommunikatív képességei és társas élete egyedülállóvá teszik az állatvilágban.

Bár természetes ellensége nincs, az emberi tevékenység – különösen a környezetszennyezés, túlhalászat és zaj – komoly veszélyt jelenthet egyes populációira. Ugyanakkor az orca méltán vált a tengeri természetvédelem egyik szimbólumává, ahogy ikonikus alakja felhívja a figyelmet az óceánok törékeny ökológiai egyensúlyára.

További információk

  1. ↑ Sablon:MSW3 Cetacea
  2. ↑ 'Orcinus orca Linnaeus 1758. Fossilworks. [2021. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva].
  3. ↑  
  4. ↑ Appendices | CITES. cites.org . [2017. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ Sablon:ITIS
A lap eredeti címe: „https://hu.wiktionary.org/w/index.php?title=Orcinus_orca&oldid=3522070”