Wilamowicei nyelv

A wilamowicei nyelv (Wymysiöeryś) a nyugati germán nyelvek ágába tartozó, a felnémet nyelvvel közeli rokonságban álló nyelv, amelyet Kis-Lengyelországban használ egy száz főt el sem érő közösség. A beszélők többsége idős és a nyelv kihalófélben van.

Története

A wilamowicei nyelv közép-felnémet eredetű, hasonlóságot mutat még a holland és fríz nyelvekkel is. A beszélők Wilamowice városában élnek, nyilván a 12. században letelepült német hoszpeszek leszármazottai. Saját állításuk szerint hollandok, németek és skótok voltak az őseik, ugyanakkor tagadják, hogy német identitásúak volnának. Legközelebbi rokonaiknak a flamandokat érzik. A város lakossága az 1939 és 1945 közötti időszakig aktívan beszélte a nyelvet, az 1880-as adatok szerint Wilamowice polgárainak 92%-a volt wilamowicei anyanyelvű. Ez idő tájt Wilamowice az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, ahol hivatalosan a wilamowiceit a német nyelv egyik nyelvjárásának tekintették. A 19. század végétől kezdve a lengyel nyelv lassan kiszorította.

A második világháborúban Wilamowice a nácik egyik leghűségesebb települése volt a megszállt Lengyelországban, a németek kiűzését követően az emberek a kitelepítéseket elkerülendő a lengyelek felé kezdtek orientálódni. A lengyel kommunista hatóságok szigorúan megtiltották a wilamowicei, vagy a német használatát, illetőleg keményen büntették azokat, akiket azon kaptak, hogy wilamowiceiül beszélnek. A gyerekeket lengyel iskolákba adták, de szűk családi körben a wilamowicei megmaradt. 1956-ban feloldották a tilalmat és bár nem zavarták az embereket nyelvük használatában, ennek ellenére az nem volt népszerű, mint ahogy egyik szocialista országban sem volt az a kisebbségi nyelvek életben tartása.

2007. július 18-án a svájci székhelyű Nemzetközi Szabványügyi Szervezet Tymoteusz Król javaslatára regisztrálta a wilamowiceit és az UNESCO is súlyosan veszélyeztetett nyelvként tartja nyilván.

A wilamowicei nyelvű irodalom legjelentősebb képviselője Florian Biesik 19. századi költő.

Helyesírás

Florian Biesik volt egyúttal az első, aki wilamowicei nyelven kezdett írni. Lengyel ábécét használt és a fonetikus helyesírást követte. Józef Gara dolgozott ki egy külön wilamowicei ábécét, amely szintén lengyel alapú, de apróbb kiegészítéseket tartalmaz, minthogy a wilamowiceiben van ö magánhangzó is, valamint egy külön ao magánhangzót is bevezetett. Ez az ábécé 34 karaktert tartalmaz:

Nagy betűk

A

Ao

B

C

Ć

D

E

F

G

H

I

J

K

L

Ł

M

N

Ń

O

Ö

P

Q

R

S

Ś

T

U

Ü

V

W

Y

Z

Ź

Ż

Kis betűk

a

ao

b

c

ć

d

e

f

g

h

i

j

k

l

ł

m

n

ń

o

ö

p

q

r

s

ś

t

u

ü

v

w

y

z

ź

ż

Jellemzői

Az évszázadok alatt a wilamowicei erősen ki volt téve a lengyel nyelv hatásainak, amely befolyásolta szókincsét, hangtanát és nyelvtanát is. A szláv hatás annyira kiütközik, hogy sokan inkább szláv nyelvnek vélik.

Példa	Wilamowicei	Közép-felnémet	Német	Holland
kizárólag	ałan	alein(e)	allein	alleen
és	ana, an	und(e), unt	und	en
híd	bryk	brücke, brucke	Brücke	brug
buta	duł	tol, dol	toll	dol
hallani	fulgia	folgje, foulgje (fríz)	hören	horen	volgen
teljesen	ganc	ganz	ganz	gans
bíróság	gyrycht	geriht	Gericht	gerecht
kutya	hund	hunt	Hund	hond
ég	dyr hymuł	himel	Himmel	hemel
szerelem	łiwa	liebe	Liebe	liefde
anya	müter	muoter	Mutter	moeder
közép	mytuł	mittel	Mitte	middel
senki	nimanda	nieman	niemand	niemand
nem	ny	ne, ni	nein	nee(n)
elefant	olifant	< Dutch	Elefant	olifant
est	öwyt	ābent	Abend	avond
írni	śrajwa	schrīben	schreiben	schrijven
nővér	syster	swester	Schwester	zuster
kő	śtaen	stein	Stein	steen
inni	trynkia	trinken	trinken	drinken
kép	obrozła	obraz (lengyel)	Bild	beeld
világ	wełt	werlt	Welt	wereld
tél	wynter	winter	Winter	winter

Irodalom

• Ludwik Młynek, "Narzecze wilamowickie", Tarnów. 1907: J.Pisz.
• Józef Latosiński, "Monografia miasteczka Wilamowic", Kraków, 1909.
• Hermann Mojmir, "Wörterbuch der deutschen Mundart von Wilamowice", Kraków, 1930-1936
• Adam Kleczkowski, "Dialekt Wilamowic w zachodniej Galicji. Fonetyka i fleksja". Kraków, 1920
• Adam Kleczkowski, "Dialekt Wilamowic w zachodniej Galicji. Składnia", Poznań, 1921
• Maria Katarzyna Lasatowicz, "Die deutsche Mundart von Wilamowice zwischen 1920 und 1987"