Toulon

	Toulon
	A francia forradalom századik évfordulójának emlékműve
; Toulon címere	; Toulon zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Franciaország
Régió	Provence-Alpes-Côte d’Azur
Megye	Var
Polgármester	Hubert Falco (2014-2020)
INSEE-kód	83137
Irányítószám	83000
Testvérvárosok	Lista Mannheim (1958. október 25. – ); La Spezia (1958. október 25. – ); Norfolk (1988. december 21. – ); Kronstadt (1996. szeptember 26. – ); Herzlija (1989–);
	Népesség
Teljes népesség	179 116 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	3828 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	0–589 m
Terület	42.84 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 43° 07′ 30″, k. h. 5° 55′ 50″43.125000°N 5.930556°EKoordináták: é. sz. 43° 07′ 30″, k. h. 5° 55′ 50″43.125000°N 5.930556°E
	Toulon weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Toulon témájú médiaállományokat.
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Toulon (kiejt: [tulɔ̃]; okcitán nyelv provanszál dialektusában: Tolon vagy Touloun) nagyváros Franciaország déli részén, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, Var megye székhelye (prefektúra).

Toulon egy szinte teljesen zárt kettős öböl partján található, a külső Grande Rade és a belső Petite Rade végében fekszik, a szárazföld felől pedig hegyek koszorúzzák a várost. Nemcsak a francia flotta legnagyobb támaszpontja a Földközi-tengeren, hanem a tengerparti Var megye székhelye, fontos ipari, oktatási és kulturális központ. A város mégiscsak főképpen a cols bleus, a kékgallérosoknak is nevezett haditengerészek városa.

Története

Időszámításunk elején Telo Martius néven római kikötőváros volt, ahol fontos iparág fejlődött ki, az öbölben élők a bíborcsigából festéket állítottak elő, amit kelmefestésre használtak.

Amikor a város a XV. század végén francia kézre került, a védett öbölbe hadikikötőt telepítettek; már XII. Lajos gályái is itt horgonyoztak. IV. Henrik nagyobb kikötőt építtetett, XIV. Lajos pedig kedvelt katonai építészével, Vaubannal alakíttatott ki erődöket a kikötő védelmére.

1744. február 9-én az osztrák örökösödési háború részeként a Sicié-fok előtt győzte le a Claude-Élisée de Court de La Bruyère ellentengernagy vezette francia–spanyol flotta a városról elnevezett touloni csatában a Thomas Mathews parancsnoksága alatt küzdő földközi-tengeri angol flottát — alapvetően az angol parancsnokok személyi ellentétei miatt.^[2] A vereség után az angol flotta elhagyta a Földközi-tengert, ahol átmenetileg a spanyolok kerültek fölénybe. Mathewst és helyettesét, Richard Lestockot hadbíróság elé állították. Botrányos tárgyalások után a valószínűleg megvesztegetett bírók előbbit elítélték, utóbbit felmentették.

A francia forradalom éveiben a királypártiak az angol flotta rendelkezésére bocsátották az erődöt, amit a franciák 1793 augusztusában sikerrel ostromoltak meg. A győzelmet egy fiatal tüzérkapitány, Napoléon Bonaparte ágyúi segítették elő, őt ezért azonnal tábornokká léptettek elő. Igaz, a harcokban Toulon annyira tönkrement, hogy felszámolása is szóba került, de végül újjáépítették, és ismét flottatámaszpont lett.

A második világháborúban ide gyűlt össze a francia flotta azon hatvan hajója, amelyeket a német megszállók meghagytak a kollaboráns kormány kezében. Amikor 1942 őszén az addigi szabad övezetet is megszállták, világossá vált, hogy a francia hajókat is kézre akarják keríteni. A flotta megkísérelhette volna a kitörést a kikötőből, de a Vichy-kormány inkább elsüllyesztette a hajókat. Toulon a szövetségesek bombázásának állandó célpontja lett, majd a partraszállás után egyhetes kemény ostrommal foglalták vissza a francia csapatok. A csaknem teljesen elpusztult várost és vele a hadikikötőt gyorsan újjáépítették.

Demográfia

Év	Lakosság
1793	19 000
1800	22 000
1806	28 170
1821	30 798
1831	33 885
1841	45 449
1846	62 941
1851	69 474
1856	83 705

Év	Lakosság
1861	84 601
1866	77 126
1872	74 800
1876	70 509
1881	70 103
1886	70 122
1891	77 747
1896	95 276

Év	Lakosság
1901	101 602
1906	103 549
1911	104 582
1921	106 331
1926	115 120
1931	133 263
1936	150 310
1946	125 742

Év	Lakosság
1954	141 117
1962	161 786
1968	174 746
1975	181 801
1982	179 423
1990	167 619
1999	160 639
2006	167 816
2010	164 532

Látnivalók

Museé naval – a tengerészeti múzeum, melynek bejáratául egy hatalmas díszkapu szolgál, a kapu neve Arsenal és 1738-ban készült, ez egyben a haditengerészeti fegyverraktár és bázis díszkapuja is.
Église St-Louis – 18. századi kupolás templom.
Darse Neuve – a kikötő egy része, mely 1680-1700 között épült katonai célokra, manapság a kirándulóhajókat fogadja.
Église St-François-de-Paule – 1744-ben épült templom.
A régi városháza – Pierre Puget szobrászművész két hatalmas Atlasz-figurájával, az egyik az erő, a másik a fáradtság ábrázolása.
Cathédrále St-Marie – 1740-ben épült székesegyház.
Fontaine des Trois Dauphins – 1782-ben készült szökőkút, Jean Chastel tervei által.
Operaház – nézőtere 1800 látogató befogadására képes.
A forradalom századik évfordulójának emlékműve – André Allar alkotása.
Mont Faron – a város fölé magasodó hegy, legmagasabb pontja 584 méter, teteje kilátópont. Az itt álló egykori erődben rendezték be Dél-Franciaország felszabadításának emlékmúzeumát (Musée-Memorial du Débarquement)

Oktatás

Kedge Business School

Testvérvárosok

La Spezia, 1958 óta.
Mannheim, 1958 óta.
Norfolk, 1988 óta.
Kronstadt, 1996 óta.
Khemisset, 2005 óta.

Jegyzetek

↑ Populations de référence 2023
↑ ↑ Regan: Geoffrey Regan. Haditengerészeti baklövések. Alexandria Kiadó, Pécs. ISBN 963 368 425-0. 207–208. old.