Ugrás a tartalomhoz

Suriname

Hivatkozások szerkesztése
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Suriname Köztársaság
Republiek Suriname
Ripoliku Sranan
Suriname zászlaja
Suriname zászlaja		 Suriname címere
Suriname címere
Nemzeti mottó: latin: „Justitia – Pietas – Fides”
Igazság – Kegyesség – Hűség
Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname
FővárosaParamaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′5.833333°N 55.166667°WKoordináták: é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′5.833333°N 55.166667°W
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökChan Santokhi
AlelnökRonnie Brunswijk
Hivatalos nyelvholland
Beszélt nyelvekszranan, angol,
hindi,
jávai, mandarin, indián nyelvek
FüggetlenségHollandiától
Kikiáltása1975. november 25.
Tagság
Lista
A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC
Népesség
Népesség563 402 (2017)[1]
Rangsorban165.
Becsült640 ezer [2] fő (2025)
Rangsorban165.
Népsűrűség4 fő/km²
HDI (2023)0.722 [3] (114.) – magas
Földrajzi adatok
Terület163 270 km²
Rangsorban90
Víz1,1%
IdőzónaART (UTC-3)
Egyéb adatok
Pénznemsuriname-i dollár (SRD)
Nemzetközi gépkocsijelSME
Hívószám597
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 110
  • 113
  • 111
  • 115
Internet TLD.sr
Villamos hálózat127 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés irányabal
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname Köztársaság témájú médiaállományokat.

Suriname (holland kiejtése: [syriˈnaːmə], OH: „szurinám”),[4] vagy hivatalos nevén Suriname Köztársaság[5] – egykor Holland Guyana – állam Dél-Amerika északi részén.

Az Egyenlítőtől kissé északra fekvő ország területének több mint 90%-át érintetlen trópusi esőerdő borítja,[6] ezzel a világ egyik legzöldebb országa. A Föld egyik legkevésbé népes országa, ahol a lakosság zöme a keskeny tengerparti sávban él, az ország belseje pedig szinte teljesen lakatlan vadon. Fővárosa és egyben legnagyobb városa Paramaribo, amely a lakosság nagyjából felének ad otthont.

Kultúrája és társadalma erősen tükrözi a holland gyarmati uralom örökségét. A legtöbb lakos a rabszolgák és szerződéses munkások leszármazottja, akiket a hollandok hoztak Afrikából és Ázsiából. A társadalom rendkívül sokszínű, egyetlen etnikai csoport sem alkot többséget; muszlim és hindu lakossága arányában Amerika legnagyobbjai közé tartozik.

Földrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Suriname geológiai térképe
A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két "szárazabb" évszak augusztustól novemberig és februártól kb. március végéig tart.

Paramaribo éghajlati jellemzői
Paramaribo éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)33,034,035,037,037,036,037,037,036,037,036,036,037,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C)30,030,030,031,030,031,031,032,033,033,032,030,031,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)22,022,022,022,023,022,022,023,023,023,023,022,022,4
Rekord min. hőmérséklet (°C)17,017,017,018,019,020,020,015,021,020,021,018,015,0
Átl. csapadékmennyiség (mm)20014015021029029023017090901201802160
Forrás: Weatherbase[7]

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.[8]

Nemzeti parkjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország területének 12%-a nemzeti park.

Természeti világörökségei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az európaiak a 15. század végén fedezték fel a guyanai partokat. A 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. A hollandok az angoloktól egy vesztes háború után Új-Amszterdamért, a mai New Yorkért cserében kapták meg a területet. 1621-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig újra brit fennhatóság alá került, majd Holland Guyana néven holland gyarmat lett.

A holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be a folyók menti kávé-, kakaó-, cukornád- és gyapotültetvényeikre. A gazdák rosszul bántak a rabszolgáikkal, így közülük sokan megszöktek az ültetvényekről. A helyi indiánok segítségével éltek az esőerdőben, egyedülálló kultúrát hoztak létre, és sikeresen védték meg a különállásukat. Angol gyűjtőnevük: „maroons" (marunok), hollandul „bosnegers" (szó szerint „bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek velük, amelyek garantálták a szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a hollandok a rabszolgatartást, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, tíz évi átmeneti időszak után, ami alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért, és anélkül, hogy büntették volna a megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amiből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok a britek beleegyezésével szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából. Ezenkívül a 19. század végén és a 20. század elején kis számban érkeztek bevándorlók Kínából és a Közép-Keletről, főleg férfiak. Bár Suriname népessége viszonylag kicsi maradt, történelme következtében lakosságának etnikai összetétele és kulturális hagyományai rendkívül változatosak.

A második világháború során, 1941. november 24-én az amerikai csapatok megszállták az országot, hogy a szövetséges hatalmak számára biztosítsák a bauxitbányászatot.[9] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. Az ország 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya lett, majd 1975. november 25-étől független ország. A polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor, Desi Bouterse a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a „telefonpuccs”. Bouterse hatalma az 1991-es választások után is megmaradt. Az 1990-es években brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a marunok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált, és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat termeltek ki, és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs- és banántermesztés továbbra is a gazdaság fontos része, az ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenységet jelent az országnak.

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök és miniszterelnökök

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Párt színideológiahelyek a Nemzetgyűlésben[10]
Progresszív Reform PártVHP
  
balközép, szociáldemokrata20
Felszabadítási és Fejlődési PártABOP
  
maroonok képviselete8
Nemzeti Demokrata PártNDP
  
jobboldali, nacionalista16
Surinamei Nacionalista PártNPS
  
centrista, szociáldemokrata3
Pertjajah LuhurPL
  
a surinamei javanézek képviselete2
Testvériesség és Egység PártBEP
  
maroonok képviselete, szociáldemokrata2

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suriname 10 körzetre van felosztva.

Védelmi rendszer

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emberi jogok helyzete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Súlyos emberi jogi problémákkal küzd. Ezek közé tartozik az etnikai megkülönböztetés (különösen a maronokat és az őslakos indiánokat érintő diszkrimináció), a korrupció, a nők és gyermekek elleni erőszak, az emberkereskedelem, a gyermekmunka, valamint az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai és visszaélései..[11]

Az alkotmány elvileg biztosítja a szólás- és sajtószabadságot, hivatalos korlátozások nincsenek a sajtóra vonatkozóan, a kormány és egyes nem kormányzati szereplők intézkedései azonban sokszor felülírják ezt.[12] A surinamei újságírók megfélemlítése és fenyegetése nem ritka, emiatt sokuk nem vállalja a nevét a cikkek közlésekor, legfeljebb csak monogramot használ. Az újságírók jellemzően alulfizetettek, ez pedig sebezhetővé teszi őket az elfogulatlanság kapcsán. Jellemző, hogy a kormány magánújságírókat alkalmaz, akik nem dolgozhatnak a független médiában, emiatt kérdések vetődnek fel, hogy objektíven és részrehajlás nélkül tudósítanak-e a kormány tevékenységéről.[13]

A surinamei kormányzatot nagyon gyakran vádolják korrupcióval, amelyek a kormányzati szerződéskötéseket, a kormányzati döntések támogatását és átláthatóságát, valamint az ásványkincs- és faipari koncessziók kiadását érintik.[14] Széles körben elterjedt az a vélekedés, hogy a hivatalnokok a közhatalmat, mint fejőstehént használják, továbbá a külső megfigyelők is úgy ítélik meg, hogy kivételezés és korrupció jelen van minden szektorban, legyen szó egészségügyről vagy szociális ügyekről.[15]

2017-ben 35 gyerekeket ért fizikai és 212 szexuális bántalmazás lett regisztrálva az országban, szakértők szerint azonban a tényleges szám ennél sokkal nagyobb. Az országban létezik áldozatsegítés, tanácsadás, továbbá prevenciós programokat is tartanak.[16] Nagy számban dolgoztatnak gyerekeket fakitermeléseken, arany- és gyémántmosásoknál, utcákon, halászatban, s nem ritka, hogy igen veszélyes körülmények között.[17] 2018-ben az ország kormánya tett lépéseket a gyerekmunka visszaszorítására, de még mindig sok a hiányosság az újonnan elfogadott törvényekben.[17]

A nemi erőszakot és a családon belüli erőszakot Suriname-ban szigorúan, akár 15 év börtönnel is büntethetik.[18] Sok eset nem is derül ki vagy nem kerül bíróság elé.

Suriname az egyetlen ország az amerikai kontinensen, amely még nem ismerte el az őslakosok kollektív jogait.[11] A marunoknak és indiánoknak nincs külön nemzetiségi státuszuk az országban, sőt korlátozott lehetőségeik vannak az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés területén, lakóhelyeik fejletlen, elzárt területen fekszenek, melyek határai nincsenek pontosan kijelölve, emiatt befolyásuk sincs a vidékeiken zajló ásványkincsek és fa kiaknázására,[19] jogilag pedig nem részesülhetnek ezen közvagyon kiaknázásából származó haszonból.

Suriname elvileg garantálja az LMBT közösség jogait és tiltja a diszkriminációjukat.[20] A társadalom ennek ellenére ellenszenves a homoszexuálisokkal és transzneműekkel szemben, s csupán 10%-a a lakosságnak támogatja a jogaikat.[21]

Noha a kínzás, megalázó bánásmód és önkényes letartóztatás törvényileg tiltott, a megfigyelők és jogvédő csoportok gyakran számolnak be ilyen jellegű jogsértésekről. Jellemző ugyanakkor, hogy a magas rangú tisztviselők gyakorta érinthetetlennek bizonyulnak a törvény előtt.[11] A surinamei börtönök zsúfoltak, egyetlen őrre gyakran túlságosan sok rab jut, az eszközök és az épületek pedig elavultak, rossz és hiányos bennük a szellőzés, a vízelvezetés, a víz- és áramellátás.[11]

Népesség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességének változása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A népesség alakulása 1960 és 2017 között:
Lakosok száma
290 137
341 745
372 614
363 692
372 272
406 764
441 734
480 099
515 372
563 402
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi megoszlás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hivatalos nyelv a holland, a lakosság legnagyobb része mégis egy olyan különleges keverék nyelvet beszél a mindennapokban, aminek a neve sranan tongo (sranantongo). Gyakran csak sranan vagy Taki-Taki néven hívják, ami egy angol-holland alapú kreol nyelv. Nem hivatalos nemzeti nyelvnek és lingua francának is tekintik.

Etnikai megoszlás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kisiskolások
Arya Dewaker hindu templom
Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

A lakosság rendkívül tarka: indonézek, amerikai őslakosok, jávai, kínai és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai feketék, kreolok, hollandok leszármazottai alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg a tengerparton, a főváros körül tömörül.

A lakosság hihetetlenül sokszínű. 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottja. A feketéken belül 31%-ot tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungellakó fekete, más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású; az ázsiaiakhoz tartozó indonézek, főként javanézek aránya 14%. A kínaiak és a különböző törzsekhez tartozó őslakosok aránya szintén 3-3%. A lakosság 2%-a a hollandok leszármazottja. További 1% egyéb, ők főleg közel-keleti bevándorlók.[24]

Vallási megoszlás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2012-es népszámlálás alapján a lakosság [25]

Gazdaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Fejlődő ország; gazdasága nagymértékben függ a bőséges természeti erőforrásaitól, nevezetesen a kitermelt bauxittól, aranytól, a kőolajtól és a mezőgazdasági termékektől.

Mezőgazdaság

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egykor virágzó cukornád-termesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs- és a banántermesztés.

Ma a megművelt terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádtermesztő vidék. Egyéb főbb termények: kókuszdió, földimogyoró. [26]

Ipar

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő ágazatok: bányászat (bauxit, arany), kőolaj- és fakitermelés, timföldgyártás; élelmiszer-feldolgozás.[26]

Külkereskedelem

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. (A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben.) Exportál még garnélarákot, cukrot, banánt, fűrészárut is.
  • Fő importcikkei: munkaeszközök, kőolaj, élelmiszerek, fogyasztási cikkek.

Fő partnerek 2016-ban [26]:

  • export: Svájc 28,3%, Arab Emírségek 27,1%, Belgium 9,1%, Guyana 9%, USA 4,7%, Trinidad és Tobago 4,5%;
  • import: USA 21,2%, Hollandia 10,9%, Kína 10,5%, Trinidad és Tobago 10,1%, St. Lucia 7%.

Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Híd Paramaribónál a Suriname folyó felett

Közúti

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suriname, a szomszédos Guyana állammal együtt, egyike annak a két országnak Dél-Amerikában, ahol baloldali közlekedés van érvényben. Az egyik magyarázat erre az, hogy a kolonizáció idején a hollandok baloldali közlekedést használtak; a másik pedig az, hogy először a britek gyarmatosították Suriname-ot, s a hollandok végül megtartották a baloldali közlekedést. Habár Hollandia a 18. század végén átállt a jobboldali közlekedésre, Suriname nem követte a példáját.[27][28][29]

  • Utak hossza (2003): 4304 km (ebből 1119 km kövezett)
  • Mind a kormány, mind privát vállalatok üzemeltnek buszokat, melyekkel hosszabb távolságok is elérhetők

Vízi

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Vízi utak hossza (2011): 1200 km (ezek nagyobb része 7 m hosszú aljú hajókkal is hajózható)
  • Kereskedelmi hajóflotta (2019): 5 teherhajó, 3 tartályhajó és 2 egyéb
  • Főbb kikötők: Paramaribo, Wageningen

Légi

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb szállítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Telekommunikáció

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Hívójel prefix PZ
ITU zóna 12
CQ zóna 9

Kultúra

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paramaribóban található az ország egyetlen, 1968-ban alapított egyeteme (Anton de Kom Egyetem). A kötelező oktatás a gyerekek 12 éves koráig tart.[33] Az általános iskola hat, a középiskola négy, a főiskola három évfolyamos. Az általános iskola után a diákok megírnak egy tesztet, ami eldönti, hogy milyen típusú középiskolában tanulnak tovább (MULO-ban vagy az alacsonyabb színvonalú LBO-ban). A középiskola feléhez érve (a második évfolyam után, a harmadik előtt) a diákoknak választaniuk kell két irányzat közül: tudományos vagy üzleti ágazat. Ez a későbbiekben befolyásolja majd azt, hogy milyen tantárgyakat fognak tanulni. A tudományos ágazatra nehezebb bekerülni, tehát aki oda nem kerül be, az az üzleti ágazatra megy, vagy megbukik.[34]

Egyenruhák: általános iskolában a viselet: zöld ing, farmer; középiskolában: kék ing, farmer.[35]

Kulturális intézmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A suriname-i konyha indiai, afrikai, jávai, kínai, holland, zsidó, portugál és őslakos indián elemeket egyesít magában. Alapvető élelmiszerek a rizs, tápióka és különböző növények gyökerei. Indiai hatásra számos baromfihúsos étel akad, mint a masala és a pom, de akadnak kínai eredetű csirkehúsos fogások is.

Ünnepek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Dátum/időszak Holland neve Magyar neve
január 1.Nieuwjaar (nyunyari)újév
február-márciusHoli-Phagwahindu újév
tavaszGoede Vrijdag (bun freida)nagypéntek
tavasz1–2. Paasdaghúsvétvasárnap és -hétfő
május 1.Dag van de Arbeid (wrokodei)a munka ünnepe
július 1.Dag van de Eenheid oder Emancipatiedag (ketikoti)az emancipáció napja
változóId ul-Fitrrámádán vége
november 25.Onafhankelijkheidsdag (srefidensi)a függetlenség napja
december 25–26.Kerstmis (kresneti)karácsony

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "Világbank-adatbázis". Világbank. Hozzáférés: 2019. április 8..
  2. ↑ Worldometers
  3. ↑ https://hdr.undp.org/data-center/country-insights#/ranks
  4. ↑ Az ország nevének magyar kiejtés az OH szerint „szurinám”, ezt valószínűleg az eredeti angol Surinam alakból veszik, melynek kiejtése [ˈsʊrɪnæm], [-nɑːm] vagy [-nəm], így helyesírási szempontból a néma -e miatt a toldalékokat kötőjellel írjuk hozzá. Mai holland kiejtése [syriˈnaːmə].
  5. ↑ A Földrajzinév-bizottság Archiválva 2014. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben hivatalos ország- és területnév-jegyzéke Archiválva 2017. március 28-i dátummal a Wayback Machine-ben szerint
  6. ↑ "Suriname pledges to shield 90% of forests, far beyond global conservation goal". AP News (angol nyelven). 2025. szeptember 28. Hozzáférés: 2026. május 31..
  7. ↑ "Weatherbase: Historical Weather for Paramaribo".
  8. ↑ Faragó Imre (2008). Nagy képes földrajzi világatlasz (magyar nyelven) (4. kiadás ed.). Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen. ISBN 9789635966776.
  9. ↑ "World War II Timeline". 2011. június 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2012. június 24..
  10. ↑ "Starnieuws - Openbare zitting CHS: Geen verandering DNA-zetels". www.starnieuws.com. Hozzáférés: 2021. május 30..
  11. 1 2 3 4 Kambel, Ellen-Rose (2007). Caribbean Land and Development Revisited. New York: Palgrave Macmillan. 69–80. o. ISBN 9781349534609.
  12. ↑ "2023 Country Reports on Human Rights Practices: Suriname". U.S. Department of State. Hozzáférés: 2025. november 25..
  13. ↑ "Suriname". Reporters without borders. Hozzáférés: 2025. november 25..
  14. ↑ "Suriname". The Organized Crime Index. Hozzáférés: 2025. november 25..
  15. ↑ "Suriname Ranks 85 out of 142 in the World Justice. Project Rule of Law Index" (PDF). World Justice Project. 2024. október 23. Hozzáférés: 2025. november 25..
  16. ↑ "Child abuse: Guyana & Suriname". UNICEF. Hozzáférés: 2025. november 25..
  17. 1 2 "Child Labor and Forced Labor Reports: Suriname". U.S. Department of Labor. Hozzáférés: 2025. november 25..
  18. ↑ "Costum Reports Excerpts: Suriname. Section 6. Discrimination, Societal Abuses, and Trafficking in Persons". U.S. Department of State. Hozzáférés: 2025. november 25.. {{cite web}}: Text "date" ignored (súgó)
  19. ↑ MacKay, Fergus (1999). The Rights of Indigenous Peoples and Maroons in Suriname. Koppenhága: International Work Group For Indigenous Affairs. ISBN 8790730178.
  20. ↑ "Inter-American Court endorses same-sex marriage". Yahoo7. 2018. január 9. {{cite web}}: Unknown parameter |accesdate= ignored (|access-date= suggested) (súgó)
  21. ↑ "Support for Same Sex Marriage in Latin America" (PDF). 2010. Hozzáférés: 2025. november 25..
  22. ↑ "Censusstatistieken 2012" (PDF). Algemeen Bureau voor de Statistiek in Suriname (General Statistics Bureau of Suriname). 76. o. 2016. március 5. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2019. május 23..
  23. 1 2 3 Where no separate figures are given, these people are included in Other.
  24. ↑ Világ Országai Kossuth Kiadó 2008.
  25. ↑ 2012 Suriname Census Definitive Results Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Algemeen Bureau voor de Statistiek - Suriname.
  26. 1 2 3 https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ns.html
  27. ↑ https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Anthony DePalma, The New York Times, 4 September 1995
  28. ↑ https://books.google.co.uk/books?id=qfak8nsMNGIC&lpg=PA18&dq=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&pg=PA18#v=onepage&q=New%20Scientist%20%20Indonesia%20drive%20Napoleon&f=false, 25 December 1986 – 1 January 1987, page 18
  29. ↑ https://books.google.co.uk/books?id=QatPAAAAMAAJ&dq=suriname+english+colony+drive+on+left&focus=searchwithinvolume&q=Dutch, Peter Kincaid, Greenwood Press, 1986, page 138
  30. ↑ "Suriname - The World Factbook". www.cia.gov. Hozzáférés: 2021. március 12..
  31. ↑ "Archivált másolat". 2015. május 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. április 22..
  32. ↑ https://www.nationsencyclopedia.com/Americas/Suriname-TRANSPORTATION.html
  33. ↑ http://www.unitedcaribbean.com/suriname-education.html
  34. ↑ "Suriname". Wikipedia (angol nyelven). 2021. március 12.
  35. ↑ "Education – My Suriname". www.mysuriname.info. 2020. december 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2021. március 12.. {{cite web}}: More than one of |archivedate= és |archive-date= specified (súgó); More than one of |archiveurl= és |archive-url= specified (súgó)

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Commons:Category:Suriname
A Wikimédia Commons tartalmaz Suriname témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Suriname&oldid=29165889”