Stari Grad

Stari Grad
Stari Grad címere
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Split-Dalmácia
Község	Stari Grad
Jogállás	város
Polgármester	Vinko Maroević (HDZ)
Irányítószám	21460
Körzethívószám	(+385) 021
Testvérvárosok	Lista Letovice Szentendre Szamobor
Népesség
Teljes népesség	2772 fő (2021. aug. 31.)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	2 m
Terület	52,59 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 43° 11′ 27″, k. h. 16° 35′ 39″43.1909331, 16.5942108
Stari Grad weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Grad témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Stari Grad (ča nyelvjárásban Stori Grod, Paiz, olaszul Cittàvecchia) város és község (járás) Horvátországban, Hvar szigetén. A város a (mai nevén) Hvar-Brač-Visi egyházmegye első püspöki székvárosa volt.

A község (járás) települései

Közigazgatásilag Stari Grad városán kívül Dol, Rudina, Selca kod Starog Grada és Vrbanj falvak tartoznak még a községhez (járáshoz).

Fekvése

Hvar szigetének nyugati részén, a sziget egy szárazföldbe mélyen benyúló szűk öblének, a Starogrojska-öbölnek a két partján terül el.

Története

A mai Stari Grad területén valószínűleg már a görög letelepedés előtt illír település állt, de erre határozott bizonyítékot még nem találtak. A város írott története i. e. 385-től kezdődik, amikor az Égei-tengeri Párosz szigetéről érkezett görög telepesek a mai Stari Grad területén megalapították első kolóniájukat. Ennek szülőföldjük után a Párosz nevet adták. A kolóniát azonban nem sokkal alapítása után megtámadták a sziget illír lakosai. A görögök a mai Lezha helyén állt Lissosra menekültek, mely akkor I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz uralma alatt állt, majd az ottani hajóhaddal tértek vissza és kivívták a győzelmet. Ez volt az első ismert tengeri csata, melyet az Adriai-tengeren vívtak. Párosz kolóniája egészen i. e. 235-ig virágzott, ekkor az illírek országának, Illíriának része lett. I. e. 229-ben az első római–illír háború során a szigetet a rómaiak foglalták el, és szövetségesüket, a korábbi illír hadvezért, Pharoszi Démétrioszt tették meg helytartónak. A szövetség azonban nem tartott sokáig, ezért i. e. 219-ben rómaiak megindították ellene a második római–illír háborút. Démétriosz a vereség után V. Philipposz makedón királyhoz menekült. A sziget Pharosz városával ezután Illyricum római tartomány része volt. A rómaiak az illír település maradványain felépítették saját erődítményüket és településüket. Ma is megtalálhatók a város területén a vaskos római falak, a lakóépületek és a templomok alapfalai. A 2. században municípiumi státuszt kapott. Az 5. században a város délkeleti részén felépült az első keresztény templom, majd a 6. században ennek a falaira építették az a kettős bazilikát, amely a mai Szent János templom közelében állt. Az ókori települést 776 körül a szlávok betörése semmisítette meg.

A kora középkori bazilikai alapfalai

Bíborbanszületett Konstantin császár szerint Hvar a 10. században a neretvánok kenézségének része volt. A 11. században a neretvánok területeivel együtt a középkori Horvát Királyság részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt. 1147-ben Stari Grad székhellyel megalapították a hvari püspökséget. 1180-ban I. Manuél bizánci császár halála után ismét III. Béla magyar király uralma alá került. A magyarok ütőképes hajóhad híján azonban nem tudták tartósan megvédeni államuk tengermelléki részeit. Mivel az uszkók kalózok a velenceiekkel vívott csatározásaik során lényegében megszüntették a helyi kereskedelmet a dalmát városok Velencéhez fordultak oltalomért. Követve a szomszédos városok példáját 1278 februárjában a hvariak is a velencei uralom mellett döntöttek. A velencei hatóságok ekkor a sziget fővárosát, egyúttal a püspökség székhelyét Stari Gradról Hvarra helyezték át, mely ezután kedvező fekvése miatt a köztársaság egyik legfontosabb városa lett. A 14. század közepén Hvar újra a horvát-magyar királyok uralma alá került. I. Lajos magyar király halála után azonban utódlási harcok törtek ki Luxemburgi Zsigmond, a bosnyák Tvrtko és László nápolyi király között. 1403-ban Zárában az utóbbit koronázták horvát királlyá, aki végül belátta a további háborúskodás hiábavalóságát. 1409-ben Dalmáciát egyszerűen eladta a Velencei Köztársaságnak. 1420-ig a dalmát városok egymás után ismerték el a velencei fennhatóságot.

1510-ben Matij Ivanić vezetésével felkelés tört ki a szigeten a velencei uralom ellen, mely négy évig tartott és visszavetette a sziget gazdasági és kulturális fejlődését. A felkelésnek a Bolnál összegyűjtött velencei seregek vetettek véget. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. 1941 és 1945 között névleg a Független Horvát Állam része volt, ténylegesen azonban olasz, majd német megszállás alá került. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. A délszláv háború idején 1991. november 7-én a JNA légiereje kétszer is bombázta a település melletti, főként mezőgazdasági gépek által használt repülőteret. Ennek következtében egy kisgép és a leszállópálya is károkat szenvedett. 2011-ben 1885 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Népesség

Lakosság változása
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
2.843	3.217	3.363	3.386	3.120	2.469	2.468	1.941	1.446	1.531	1.460	1.607	1.676	1.836	1.906	1.885

Látnivalók

Maga a város a sziget felőli oldalon húzódik, vele szemben az öböl túlpartján a nyaralónegyed terül el.

A város belseje felé vezető tér valaha árkádos térség volt. A velencei időkben épített árkádokat az osztrák uralom alatt lebontották.

Az árkádos térséget a Pod luza-t átszelve a városka büszkeségéhez, a város egykori patricius családjának, a Hektorović családnak a várkastélyához érünk, mely a 15. században épült. a neve "Tvrdalj", mely kétemeletes, szürke kőépület, vaskos "törökváró" falakkal.

Petar Hektorovic költő mellszobra

A Hektorovićok közül kitűnt az 1487 és 1572 között élt humanista Petar Hektorović, filozófus, költő, aki a kastély építtetője volt, aki - akárcsak a mi Berzsenyink niklai birtokára - visszavonulva, földjének és költészetének élt.

A kastély építtetőjének szellemét a főbejárat feletti márványtábla felirata is jellemzi: "Omnium conditori" (a mindenség teremtőjének).

A kastély előcsarnokából a díszkert hangulatos részéhez, a híres halastóhoz jutunk. A kastély kertje - amely márványasztalaival, padjaival, megmaradt fáival ma csak halvány képet nyújt régi szépségéről - a Hektorović Múzeum része. Emeletén képtár található, a halastó melletti épületben pedig kis néprajzi gyűjtemény található.

A Tvrdalj bal oldala mellett áll a Hektorovićok reneszánsz-barokk stílusú magánkápolnája a Sv. Rok (Szent Rókus) templom, melynek barokk stílusú főoltárát Szent Rókus, a bal oldali mellékoltárát pedig egy 18. századi Madonna-kép díszíti. A templomnak kazettás famennyezete van, s 18. századi díszes muránói üvegcsillárja is van.

A Rókus templomon túl a Tvrdalj kertje mögött a várszerűen megerősített egykori dominikánus kolostor található, mely a 15. században épült. A kolostort az Adriát végigsarcoló Ulus Ali török kalóz még 1571-ben felégette. Romjait csak az 1800-as évek vége körül építették újjá. A templomban levő "Krisztus siratása" című kép Leonardo Corona műve, de egyesek Tintoretto-nak tulajdonították. A festményen a művész Arimathiai József képében Petar Hektorović költőt, Magdaléna alakjában pedig ennek leányát Lukréciát festette meg. A kolostor épületében kis helytörténeti múzeum is van.

További nevezetességek

Stari Grad, Kikötő

• A Szent István templom 1605-ben épült. A templomnak három hajója van. A homlokzaton három ajtó található, reneszánsz-barokk díszítéssel, azonos stílusú rozettával. Oromzata félkör alakú, az oldalhajók felett barokk volutákkal. A középső hajó magasabb az oldalhajóknál, melyeket ovális ablakok világítanak meg. Az oldalhajók és a sekrestye ajtókerete barokk. A belső teret négyszögletes pilaszterek választják el egymástól, amelyek sarkaiban reneszánsz díszek találhatók. A boltozat szakaszokra oszlik, mindegyiket egy sekély boltozat borítja. A szentély szögletes. Az 1753-ban épült harangtorony külön található a templom délnyugati oldalán. A torony az egykori görög település köveiből készült. A toronyba beépítve egy vitorlást ábrázoló római dombormű található, mely a legrégibb hajóábrázolások egyike.

• A Szent János-templom elődje 4. század végén épült ókeresztény templom nyolcszögletű keresztelőkápolnával. A 6. század folyamán ehhez két ókeresztény templom épült. A déli templom részben máig megmaradt, helyén lakóház épült és közvetlen kapcsolatban áll a régészeti lelőhelyként bemutatott keresztelőkápolnával. A vértanúkultuszhoz kapcsolódó északi templom (az oltárt a mártírok ereklyéje fölé helyezik) teljes terjedelmében egyhajós boltozatos épületként maradt fenn. A templomokat brači kőből építették, a belső teret pedig freskókkal díszítették. A padozatot pedig a salonai műhelyekben készült mozaikokkal díszítették.

• A Szent Miklós-templom a tengerészek testvériségének központja a város déli részén épült 1500 körül. Az egyhajós, négyzet alakú apszissal rendelkező épület gótikus-reneszánsz stílusban épült. A templom központi részét boltíves dongaboltozattal boltozták, a nyugati részen pedig csúcsosan boltozott templom hajója. A templomnak a nyugati és az északi homlokzaton két reneszánsz portálja van lunettával, az oromzatban pedig egy rozetta található fogazott motívummal, felette két harang számára készített harangdúccal. A templom déli fala mentén lakást építettek, amelyben 1579-ben egy remete lakott. A sekrestye az 1793 és 1798 közötti időszakban épült hozzá.

• Szent Lúcia-templom az óváros történelmi központjának délkeleti szélén a Szent János templomtól délre található. A templom az egykori ferences harmadrendi kolostor egy részének átalakításával jött létre. A templomot a harmadrendi kolostorral együtt Nikola Barbeta pap építtette 1500 körül. A kolostort a törökök 1571-ben felgyújtották. 1873-ban a templomot alaposan felújították, mely által szokatlan, hosszúkás téglalap alakot öltött. Ebből az alkalomból a templom titulusát Szent Vincéről Szent Lúciára változtatták. Az eredeti templom valószínűleg a mai romos kolostor nyugati részén volt, amelyből csak az északi fala látszik, amely a mai templomtól keletre található. A faragott kőből épült templomon a régi falazat szakaszai ma is észrevehetőek.

• Šime Ljubić (1822-1896), a híres régész, történész, a JAZU alapítójának, valamint a zágrábi Régészeti Múzeum egyik alapítójának nyolcszögletű mauzóleuma a 19. század végén épült a Starogradski-öböl délnyugati részén, a kikötő közelében. A mauzóleum építője az akadémikus barátja, Nikola Račić (1859-1935) volt.

• A településtől 1 km-re keletre fekvő Smričić területén transzformátorállomás alapozása közben római villa rustica maradványaira bukkantak. E falaktól északra, a földmunkák során a helyiek mozaik kockákat találtak. A Vrboskához vezető út építése során további falmaradványokat, kerámia töredékeket, ősi oszlopok részeit és a farosi falakból származó kőtömböket találtak. A legtöbb lelőhely lepusztult, de jelentőségének megállapításához tervszerű régészeti ásatásra lenne szükség.

• Az öböl északnyugati részén, a tenger mellett található a gótikus Szent Jeromos-templom. A félköríves apszissal rendelkező egyhajós épületet kőlapokkal fedett tető borítja. A homlokzatához egy ispotályt építettek, amelyen egy feliratos Szent Jeromos dombormű látható. A déli homlokzaton Szűz Mária és a gyermek sérült domborműve található.

• Az óvárosban található Franetović-ház egy lakóépületből és egy kertes melléképületből áll. A ház első emeletén profilozott tetőablakokkal és áthidalókkal ellátott, nyugati oldalán pedig gótikus ablakok vannak. Az északi oldalon a lakóház mellett található egy földszintes melléképület, amelynek az udvar felé árkádszerűen kiképzett négy félköríves íves nyílása van, míg a többi fal nyílás nélküli. A ház északi oldala előtt teraszos kút található. A kúton az előző tulajdonos Bučić nevével és az 1733-as évszámmal felirat található. A ház a lakó- és parasztházak 17. és 18. század építési stílusát reprezentálja, a kettő ötvözésének jellegzetes példája.

• A Biankini-palotát a 19. század második felében kezdték intenzíven építeni az óváros nyugati részén. A Biankini testvérek neoreneszánsz palotát építettek udvarral és kerttel. A palota kétszintes, négyszög alaprajzú épület, melynek méretei körülbelül 13,5 x 20 méter. A palotától nyugatra van egy fallal körülvett park található, amelynek mérete 14 x 18 méter. A Biankini-palota az óváros kiemelkedő klasszicista épülete, amely egy hajóscsalád felemelkedését, de a város jólétét is tükrözi a 19. században. A palotában ma a városi múzeum található, amelyet 2007-ben alapítottak.

• A Horvát ház épületét 1893-ban építették a városi önkormányzat épületétől keletre. Az épületet az 1874-ben alapított, kulturális és oktatási társaságként működő horvát olvasókör tagjai építették. Az építés ügye 1887-ben kapott új lendületet, amikor a nemzeti erők megnyerték a helyi választásokat. A trapéz alaprajzú, 12 x 16,5 méteres épület kőből épült. A földszintet faragott kőből épített boltívek sora tagolja, az északi homlokzaton három boltív, keleten öt boltív, a keleti boltívek alatt pedig egy tornác található. Az emeleten az ívek tengelyében kőkeretes ablakok vannak, sekély konzolokkal.

Gazdaság

A 19. század második felében a városban néhány hajóépítő üzem működött. Működésüknek a gőzhajózás általános elterjedése vetett véget. Egy időben tésztagyár és szélmalom is működött a településen. Egykor a spliti székhelyű Jugoplastika gyárnak is működött üzeme a városban. A helyi borkombinát működése a környék szőlőtermelésére épül.

Kultúra

• A városi zenekart 1876-ban alapították, erre a zenekar első épületén elhelyezett emléktábla hívja fel a figyelmet.

• A város amatőr színháza a "Petar Hektorović" színjátszó egyesület utódja, mely a helyi kulturális és művészeti egyesület keretében működik.

• A városi könyvtár az 1874-ben alapított stari gradi nemzeti olvasókör utódja. A könyvtár ma a Čitovnica-palotában működik, melyet 1893-ban a "Hrvatski dom" részvénytársaság tagjai emeltek. Erre a palota keleti homlokzatán elhelyezett tábla emlékeztet.

• A város énekkara a "Faroski kantaduri" 1995-ben alakult. Célja elsősorban a szakrális kulturális örökség megőrzése. Elődje az 1969-ben alapított Garmica énekkar, mely fellépésein a szétválás óta inkább a népzenei dallamok örökségét ápolja.

• Hagyományos starigradi desszert a „starogrojski poprenjok” készítésének művészete a mai napig fennmaradt. A sütemény mézből, lisztből, sáfrányból, prosecco-ból és olívaolajból készül, amelynek készítéséhez a hvari Bučić család levéltárában kézírásos, a 18. századból származó receptet őriznek. A sütemények különböző formájúak (lóhere, szív, pillangó, ló), és korábban kézzel készítették őket, míg ma a háziasszonyok leggyakrabban már formákat használnak. Díszítéséhez cukorral és citromlével kevert tojásfehérjét használnak.

Sport

• A városnak egykor több labdarúgóklubja (mint a "Zrinski", a "Grumen",a "Val", stb.) is volt, de a II. világháború után csak a "HNK Jadran" maradt meg.

• Vízilabda klubja a "Faros", mely 1979-ben érte el legnagyobb sikerét, amikor feljutott a jugoszláv másodosztályba. 2010 óta rendezik meg a "Final four" nevű négyes tornát a négy helyi csapat részvételével.

• A város sporthorgász egyesülete az "ŠRD Šarag", vitorlásklubja pedig a "JK Helios".

• Minden év augusztusának végén rendezik meg a "Faros Maratona" nemzetközi hosszútávúszó versenyt.

Stari Grad panorámája

Híres emberek

Itt született, vagy innen elszármazott hírességek:

• Ivan Baković pap, költő, műfordító és teológus
• Josip Bervaldi történész, régész
• Juraj Biankini politikus, újságíró, a horvát nemzeti újjászületés személyisége
• Petar Biankini író
• Josip Berković orvos, politikus, diplomata
• Dominik Budrović domonkos-rendi teológus, tartományfőnök
• Petar Hektorović költő
• Tomislav Kaljatić Maroević linaresi püspök
• Šime Ljubić történész, régész, numizmatikus, a Strossmayer-akadémia alapító tagja
• Ivo Maroević Špuntin művészettörténész, muzeológus
• Juraj Plačić festőművész
• Tomislav Raukar történész
• Tonko Šoljan akadémikus, ichtiológus
• Ambroz Vranyczány üzletember, politikus
• Jordan Zaninović hvari püspök

Galéria

• 
  A Škor tér barokk épületei
• 
  A Szent István tér
• 
  A Szent István-templom
• 
  Az iskola épülete
• 
  A Hektorović-ház
• 
  A domonkos kolostor
• 
  A Ljubić-mauzóleum látképe
• 
  Halastó a Tvrdaljban
• 
  A Tvrdalj épületegyüttese
• 
  A Szent Rókus templom
• 
  A Starogrojska-öböl látképe
• 
  Öbölparti kép
• 
  Látkép az öböl felől
• 
  A Szent Rókus körmenet
• 
  Kikötői kép

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Stari Grad című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Bács Gyula: A jugoszláv tengerpart (Panoráma, 1981) ISBN 963-243-220-7

Külső hivatkozások

• Stari Grad város hivatalos honlapja (horvátul)
• Stari Grad turisztikai irodájának honlapja (horvátul és angolul)
• A Starogradsko polje régészeti övezet weboldala Archiválva 2021. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul és angolul)
• A városi múzeum honlapja (horvátul)