Satrić
| Satrić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Split-Dalmácia |
| Község | Hrvace |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 21233 |
| Körzethívószám | (+385) 21 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 413 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 449 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 46′ 33″, k. h. 16° 34′ 37″43.775762°N 16.576971°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 33″, k. h. 16° 34′ 37″43.775762°N 16.576971°E | |
 | |
Satrić falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Hrvacéhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Splittől légvonalban 31, közúton 48 km-re északra, Sinjtől 14 km-re, községközpontjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északnyugatra, a Svilaja-hegység lábánál fekszik. Délnyugatról a Svilaja-hegység, északkeletről a Peruča-tó határolja. A településen határában halad át a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A velencei seregek 1686-ban foglalták vissza a töröktől Sinj várát és vele együtt a mai Hrvace térségét. Ezt követően a velencei hatóságok irányításával és rámai ferences szerzetesek vezetésével Boszniából és Hercegovinából keresztény lakosság,[2] mintegy ötezer ember, köztük több száz pravoszláv család érkezett erre a vidékre. A velencei-török háború után kialakult új hatalmi viszonyokat 1699-ben a karlócai béke szentesítette. Az 1714-ben kitört velencei-török háborúban átmenetileg újra török kézre került, de 1715-ben már újra velencei uralom alatt állt. 1718-ban a pozsareváci béke az új határt a Dinári-hegységnél húzta meg, így e térség velencei kézen maradt. A 17. század végétől a potravljei plébániához tartozott, melynek szolgálatát a živogošćei kolostorból látták el, mely egészen 1968-ig a plébánia patronáló kolostora maradt.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 411, 1910-ben 594 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A háború után a település a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1950-es években a határának egy részét a Peruča-tó vizével árasztották el. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. Ez évben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején 1991 szeptemberében foglalták el a szerb erők. A házak 90 százalékát és a templomot a szerbek felégették, a lakosság elmenekült.[2] A horvát hadsereg a „Peruča” fedőnevű katonai akció során 1993 januárjában szabadította fel a települést. A krajinai szerb határ közelében levő falu lakossága azonban csak az 1995 augusztusában végrehajtott „Vihar” hadműveletet követően lélegezhetett fel végleg. Lakossága 2011-ben 456 fő volt, akik potravljei plébániához tartoznak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 411 | 787 | 631 | 507 | 537 | 594 | 462 | 667 | 840 | 841 | 696 | 771 | 569 | 622 | 513 | 456 |
(1869-ben a ma Sinjhez tartozó Zelovo lakosságát is ide számították.)
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jézus Szent Neve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1939-ben épült. Homlokzatán kör alakú ablakocska és egy felirat található, mely az építés idejét és az építők neveit rögzíti. A templomnak nincsen harangtornya, ezért harangja egy beton talapzaton felállított vas tartószerkezeten függ. A templomhajó 8 méter hosszú és 7 méter széles, az apszis hosszúsága 3,60 méter, szélessége 4,30 méter. A hajó falán három, a sekrestyén két ablak van elhelyezve. Az apszisban álló oltár kőből és márványból készült, oltárképe a gyermek Jézust ábrázolja. A diadalív mellett Jézus Szíve és Mária Szíve szobrai találhatók. Az épületet 1991-ben a szerb erők felgyújtották és teljesen kiégett, szobrait szétverték. A háborút követően teljesen újjáépítették.[2]
Kultúra és sport
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- A településen hagyományőrző kulturális egyesület működik, mely kitűnően megrendezett fesztiváljairól nevezetes.
- Sportegyesülete a "Sinjal" bowlingklub.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 4 Smn.hr:Potravlje Archiválva 2021. január 24-i dátummal a Wayback Machine-ben hozzáférés:2016.04.28.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. április 28..
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hrvace község hivatalos oldala (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja[halott link] (horvátul)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Hrvace rövid története (horvátul)
- Cetina die nördliche (németül)
- A szerb erők Dabar, Vučipolje és Maljkovo elleni támadása 1991. szeptember 17-19. között - térkép.
- A Peruča-hadművelet, a horvát erők ellentámadása 1993 januárjában Archiválva 2016. június 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
