Rosznyefty

Rosznyefty
A moszkvai cégközpont épülete
Típus	állami tulajdonú vállalat vállalkozás nyilvánosan működő részvénytársaság public joint-stock company
Alapítva	1993
Székhely	Rosneft headquarter Moszkva Sofiyskaya Embankment
Alapító	Oroszország kormánya
Iparág	olajipar olaj- és gázipar
Tulajdonos	Oroszország kormánya
Forma	nyilvánosan működő részvénytársaság
Termékek	kőolaj benzin
Árbevétel	8 164 000 000 000 ₽ (IFRS, 2025)
Alkalmazottak száma	334 600 (2019. december 31.)
Anyavállalata	Federal Agency for State Property Management Rosneftegaz
Leányvállalatai	Yuganskneftegaz Rosneft Deutschland Basnyefty
Tőzsde	Moszkvai Értéktőzsde
A Rosznyefty weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Rosznyefty témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A Rosznyefty (oroszul: Роснефть, angolul: Rosneft Oil Company) az orosz olajszektor vezető állami vállalata, Oroszország legnagyobb független gáztermelője, továbbá a kőolaj finomítás területén is vezető szerepet tölt be. A Rosznyefty jelen van a Szentpétervári Nemzetközi Árutőzsdén (JSC SPIMEX) továbbá ezen vállalat az Orosz Föderáció legnagyobb adófizetője. Az orosz kormány által 1993-ban alapított vállalat központja Moszkvában található, a  Szofijszkaja naberezsnaja, 26/1 szám alatt.

A neve az orosz Российская нефть (Rosz-szijszkaja nyefty, amelynek jelentése  „orosz olaj”) szavak betűiből származik.

Tevékenysége

moszkvai benzinkút

A vállalat olaj- és földgáz feltárásával, szénhidrogének kitermelésével, nyersolaj finomításával és a termékek forgalmazásával, valamint petrolkémiai termékek gyártásával foglalkozik.

Rosneft Olajterminál (Nakhodka, 2003)

A termékei és szolgáltatásai számos iparágat szolgálnak ki, beleértve a szállítmányozást, az energetikát és a gyártást, mind az orosz, mind a nemzetközi piacokat kiszolgálva. A vállalat különböző márkanevek alatt működik, beleértve az üzemanyagtöltő állomások kiskereskedelmi hálózatát is. Alkalmazottjainak száma: 334600 (2023)

Az orosz olajtermelésben való részesedése kb. 40 %-os és 30 %-os részesedése van az orosz olajfinomítási piacon. A 2020-as években Oroszország legnagyobb olajtermelő vállalata. 2024-ben a társaság 255,9 millió tonna szénhidrogént állított elő, ebből 184 millió tonnát folyékony formában. Egyben Oroszország legnagyobb független gáztermelője is. 2024-ben a gáztermelés volumene elérte a 87,5 milliárd köbmétert. 2024-ben a globális olajtermelés mintegy 3,3%-át a cég végezte, és 1,08 billió rubelt (13,28 milliárd dollárt) keresett. A társaság finomító és petrolkémiai blokkja 13 nagy finomítót, három petrolkémiai üzemet, négy gázfeldolgozó üzemet, három katalizátorgyártó üzemet és egy szolgáltató vállalatot foglal magában. 2024-ben 82,6 millió tonna olajat dolgozott fel.

A kiskereskedelmi üzletága Oroszország 62 régióját fedi le és mintegy 3 000 kiskereskedelmi telephellyel rendelkezett 2025-ben. Oroszországban 2024-ben 43,6 millió tonna kőolajterméket értékesített, ebből 13,1 millió tonna benzint és 18,1 millió tonna dízel üzemanyagot. A kiskereskedelmi helyszíneken sűrített földgázt (CNG) is értékesít, 2024 végére a gáztöltő infrastruktúrája 35 létesítményből állt, valamint a benzinkutakon 82 elektromos töltőállomást telepítettek. Az állomások az ország 12 régiójában találhatók, köztük Moszkvában, Moszkva területen, Szentpéterváron, Leningrádi területen, Lipecki területen, Voronyezsi területen, a Burját Köztársaságban, a Krasznodari és a Bajkálon túli területeken,  továbbá a Tveri, a Kemerovói és  Tulai területen.

Oroszország további meghatározó olaj- és gáziparban tevékenykedő társaságai: Gazprom, LukOil,  Szurgutnyeftyegaz, Transznyefty

Működési terület

A működési (olaj- és gáz kitermelés) területe kiterjed Szibériára (Nyugat- és Kelet-Szibéria), a Volgai régióra, az Urálra, a Távol-Keleti területre, Timan-Pecsorai olaj- és gázmezőre, a Krasznodari határterületre és az Orosz Föderáció tengeri területeire.

2024-ben 7 mezőt és 97 új lelőhelyet fedeztek fel. A PRMS nemzetközi osztályozási rendszer (Szénhidrogén Erőforrás-gazdálkodási Rendszer) tartalék-ellenőrzési eredményei szerint a társaság 2P szénhidrogén-készletei 11,4 milliárd toe-t tettek ki. A termelési fúrások meghaladták a 12 millió métert, és több mint 3000 új kutat helyeztek üzembe. A Rosznyefty egy nagyszabású tengeri kutatási programot is folytatott.

Oroszország területén az alábbi olajfinomítókkal rendelkezett (2025-bn): Tuapsze, Komszomolszk-na-Amure, Kujbisev (Szamara környéke), Novokujbisevszk, Szizrany, Acsinszk, Angarszk

A társaság főbb részvényesei (2021)

• JSC Rosneftegaz (40.40%)
• BP Russian Investments Limited (19.75%)
• QH Oil Investments LLC (18.46%)
• LLC RN-NeftKapitalInvest (9.60%)

A BP 2013-ban szerzett részesedést az orosz vállalatban. 2021-ben a legnagyobb részvényese az állami tulajdonú Rosznyeftyegaz (40,4%) volt. A katari székhelyű QH Oil Investments LLC 18,46%-os tulajdonban volt. 2022. február 27-én a BP igazgatótanácsa úgy döntött, hogy kilép a Rosznyeftyből,  az egyéb oroszországi üzletágaiból és eladja a 19,75%-os részesedését. A BP volt az első nemzetközi vállalat, amely bejelentette ezt a kilépést. Az év végén még mindig megvolt a részesedése.

A TNK-BP megvásárlása azt mutatta, hogy a haveri kapitalizmussal kombinált államkapitalizmus volt megfigyelhető. Alekszej Kudrin volt pénzügyminiszter az ügylettel kapcsolatban elmondta, hogy "Egy nem hatékony vállalat felszívja a hatékonyat... sajnos a céget a Rosznyefty régi vezetése fogja irányítani."

A vállalat vezetése

A Rosznyefty vezérigazgatója, igazgatótanácsának elnöke

• Igor Szecsin (2012-)
• Eduard Hudainatov (2010-2012)
• Szergej Bogdancsikov (1998-2010)
• Jurij Beszpalov elnök (1997-1998)
• Alekszandr Putyilov elnök (1993-1997)

A társaság vezetése mindig szoros kapcsolatban állt a Kremllel. Igor Szecsin Putyin bizalmasa és tanácsadója. Egy 2024 decemberi döntés alapján további öt évre marad a cégnél elnöki pozícióban. Eduard Khudainatov orosz milliárdos, akit 2022-ben az amerikai hatóságok két megajacht megbízott tulajdonosaként azonosítottak, az egyik Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz kapcsolódott.

A társaságban külföldi személyek is töltöttek be különböző pozíciókat, így Gerhard Schröder volt német kancellár az igazgatótanácsban volt, vagy Karin Kneissl volt osztrák külügyminiszter felügyelőbizottsági tag volt, de 2022-ben nemzetközi nyomás hatására lemondtak.

A Rosznyefty igazgatóságának elnöke: Mohammed Bin Saleh Al-Sada (2023-)

Története

A társaság gyökerei még a szovjet időszakba nyúlnak vissza. Az 1990-es években az olaj- és gáziparág nagy részét privatizálták. 1991-ben a Szovjetunió Olaj- és Gázipari Minisztériumát megszüntették, és annak alapján megalakult a Rosznyeftyegaz. 1993-ban alapították meg a Rosznyefty állami vállalatot, amely a Roszneftyegaztól vette át az eszközállományt. Ezt követően egy orosz kormányrendelet alapján 1995-ben nyílt részvénytársasággá (OAO) alakult át. Az orosz kormány a Rosznyeftyegaz társaságon keresztül továbbra is a vállalat 75,16%-át birtokolta, míg a fennmaradó 15%-ot a londoni és a moszkvai tőzsdéken forgatták.

Az 1998-as oroszországi pénzügyi válságot követően, a termelés csökkent, a finomítói teljesítmény pedig a kapacitásának csak egyharmadán volt. Annak érdekében, hogy a Rosznyefty fontos szereplője maradjon, a kormány 1998 októberében új vezetői csapatot nevezett ki, élén Szergej Bogdancsikovval. Ezt követően, 2000 és 2004 között csaknem megduplázta éves olajtermelését (2000-ben 268 kb/nap,  2004-ben 433 kb/nap). A gáztermelés a 2000-es 5,6 milliárd köbméterről 2004-re 9,4 milliárd köbméterre nőtt. A vállalat életében több vállalatfelvásárlás is történt, és nemzetközi szinten is terjeszkedett.

A pénzügyi válság után először már 2000-ben nyereséges lett.  2003-ban a Rosznyefty felvásárolta a Szelkupnyeftyegazt, a Pur Oil Companyt és a Szevernaja Nyeftyet, valamint az ellenőrzése alá vonta a kelet-szibériai Vankor lelőhelyet. Egy 2003 februárban megtartott tárgyaláson, amelyen, Vlagyimir Putyin elnök is jelen volt, Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajvállalat vezetője szembekerült Szergej Bogdancsikovval, a Rosznyefty vezetőjével. Ezt követően letartóztatták Platon Lebegyevet, majd Mihail Hodorkovszkijt is, és megkezdődött a Jukosz-ügy. Vlagyimir Putyin 2004-ben a közeli szövetségesét, Igor Szecsint nevezték ki az igazgatótanács elnökévé. A kínai bankok 2005-ben 6 milliárd dolláros kölcsönt nyújtottak a vállalatnak, amelyet a Kínába irányuló olajexport formájában kellett visszafizetni. Ebben az évben a Rosznyefty eladta a Sevmorneftegazban lévő részesedését a Gazpromnak. Szintén 2005-ben vezető pozíciója lett az orosz olajtársaságok között, a termelés elérte a 74, 6 millió tonna nyersolajat.

A Rosznyefty 2006 júliusában hajtotta végre az első nyilvános részvénykibocsátását (Initial Public Offering, IPO) a londoni tőzsdén, amikor összesen 10,7 milliárd dollár értékben (részvényeinek 14,8%-át értékesítve) adtak el  részvényt. Ez volt a legnagyobb IPO Oroszországban és az ötödik legnagyobb a globális tőzsde történetében. A kihelyezés eredményeként több mint 150 ezer orosz állampolgár vált a társaság részvényesévé.

A Rosznyefty 2007-ben megvett a csődbe ment  Jukosz termelési eszközeit, vagyonelemeit átvette,  amely jelentősen növelte a termelési kapacitásait. 2008-ben Dmitrij Medvegyev elnök aláírta azt a törvényt, amely értelmében csak a Gazprom és a Rosznyefty kapott hozzáférést a tengeri mezőkhöz.

A 2000-es években Algériában és Kazahsztánban is végzett munkákat. 2011-ben jelentős felfedezéseket tett a Krasznojarszk régió Baykalovsk-medencéjében, a Buzerovszk-medencében, valamint az Irkutszki régió Liszovszkij-medencéjében és Sanarskoye-medencéjében.

2011-ben stratégiai partnerséget kötött az ExxonMobillal, amelynek középpontjában az orosz tengeri (Kara-tenger és a Fekete-tenger) olajkitermelés, valamint a Mexikói-öbölben és Kanadában található közös fejlesztése állt.

Az angol BP-vel stratégiai kitermelési szövetséget kötöttek, ami a Kara-tenger déli részén hozzávetőlegesen 125.000 négyzetkilométernyi tengerfelületet és selfet magába foglaló területre vonatkozóan közös kőolaj kitermelést irányoztak elő. Majd 2012-ben a Statoil-lal (jelenlegi Equinor) is megállapodást kötöttek egy közös vállalat létrehozásáról, amely a Barents-tengeren és az Ohotszki-tengeren végezte a termelést. 2012-ben a Rosznyeft felvásárolta a TNK-BP céget, ami által 2013-ban a világ legnagyobb állami olajvállalata lett, megelőzve az amerikai ExxonMobilt. Az üzletet a világon a harmadik legnagyobb ügyleteként tartották számon. A British Petroleum (BP) a Rosznyeft részvényeinek 19,75 százalékát megszerezte.

Venezuelában 2012-ben a Junin-6 nevű kőolajmezőn elkezdték a partner cégekkel az olajkitermelést. 2017-ben ugyancsak Venezuelában a Grupo Rosneft nevű leányvállalata 30 évre koncessziót kapott a Karib-tengeren két gázmező kitermelésére. A venezuelaiakkal olajkitermelésre is történt megállapodás. A nemzetközi terjeszkedés részeként 2017-ben megállapodásokat kötött olaj- és gázkutatási és termelési projektekre Egyiptomban és Indonéziában.

2013-ben a Gazprom és a Novatek után Oroszország harmadik legnagyobb gáztermelőjévé vált. A németországi jelenlétét 2014-ben megerősítette azzal, hogy megvásárolta a Total 16,67%-os részesedését a schwedti finomítóban.  A venezuelai nemzeti olajkonzorciumban is 80%-ra növelte részesedését.

2016-ban a Katari Befektetési Hatóság megszerezte a cég részvényeinek 19,5%-át. A tranzakció eredményeként az állam 1,04 billió rubelt kapott. Ugyancsak 2016-ban a vállalat az államtól 330 milliárd rubelért megvásárolta az orosz Bashneft olajtársaságot.

2024-ben a The Wall Street Journal olyan tervekről számolt be, hogy a Rosznyeft Oil, Gazprom Nyeft és Lukoil fuzionálna és létrehoznák a világ második legnagyobb nyersolajtermelő vállalatát a szaúd-arábiai Aramco után. 2024-ben 10 éves megállapodást írtak az indiai Reliance finomítóval, hogy közel 500 000 hordó nyersolajra vonatkozóan. Az indiai Nayara cég Vadinar finomítója kizárólag orosz olajra támaszkodik. A finomítóra az Európai Unió és a Nagy-Britannia szankciói vonatkoztak.

2025 augusztusától az olajfinomítókat több ukrán dróntámadás érte: a Szizranyban található augusztusban kigyulladt,. csapást mértek a Kujbisev finomítóra, és a Novokujbisevszk finomítóra is.

Az ukrajnai háború miatti szankciók

Az USA 2014-ben szankciókat vezetett be a Rosznyeft és személy szerint Igor Szecsin ellen. A vállalat 17 leányvállalatát helyezték szankciók alá, az ExxonMobil pedig kilépett a közös Kara-tengeri kutatófúrási projektből.   Az Európai Unió is szakciókat vezetett be, amelyekkel kapcsolatban az Európai Bíróság 2017-ben mondta ki, hogy az EU Rosznyefty elleni szankciói jogosak voltak. A szankciók a technológiához és finanszírozásokhoz való hozzáférést befolyásolták.

A vállalat németországi eszközei az orosz anyavállalat tulajdonában vannak, azonban azokat 2022-ben a német szövetségi energiaszabályozó hatóság felügyelete alá helyezték. Emiatt az amerikai szankciók ezeket nem érintik. A Rosznyeft németországi tevékenysége levált az anyavállalatról, azt már nem Moszkvából irányítják. Az intézkedés többek között három olajfinomítóra (Schwedt, MiRo és a Bayernoil) is kiterjedt.

2025 októberében az Egyesült Államok újabb szankciókat vezettet be a Lukoil és a Rosznyefty ellen.