March 811
| March 811 | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | March Engineering |
| Tervező | Robin Herd Gordon Coppuck Adrian Reynard |
| Előző | March 781 |
| Következő | March 821 |
| Műszaki adatok | |
| Vázszerkezet | alumínium monocoque |
| Motor | Ford-Cosworth DFV 3,5L V8 szívó |
| Váltó | Hewland 6 sebességes manuális |
| Tömeg | 582-632 kg |
| Üzemanyag | Valvoline |
| Gumik | Michelin Avon |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | March Grand Prix Team |
| Pilóták | |
| Első verseny | |
| Utolsó verseny | |
| Futott versenyek | 15 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Edzéselsőségek | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
A March 811 egy Formula–1-es versenyautó, melyet a March csapat versenyeztetett az 1981-es Formula–1 világbajnokság során[1]. Pilótái Derek Daly és Eliseo Salazar voltak.
Áttekintés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az autó a RAM Racing számára készült, mely csapat már 1975 óta versenyzett különféle géposztályokban, így a Formula–1-ben is – bár itt csak félgőzzel. 1976-ban, 1977-ben és 1980-ban vettek részt a bajnoki küzdelmekben, és akkor is mások autóival, amelyeket vagy megvettek, vagy kibéreltek. Akkoriban ez egy bevett gyakorlat volt a privát csapatok között. Miután 1980-ban megnyerték az Aurora AFX brit bajnokságot, amelyet Formula–1-es szabályok alapján bonyolítottak le, a csapatfőnök John Macdonald úgy gondolta, 1981-től a világbajnokságban is nagyobb szerepet vállalnak. Csakhogy már nem volt lehetőség a kasztnivásárlásra, azt minden csapatnak magának kellett megterveztetnie. Erre a RAM Racing ekkor nem volt képes.
Szerencséjükre tárgyalásokba kezdtek Robin Herd tervezővel, aki 1969-ben az egyik alapítója volt a March Engineering-nek, és még akkor is az egyik tulajdonosa volt. 1980 őszén megalapították a March Grand Prix nevű csapatot, amely jogilag és szervezetileg is független volt a March Engineering-től (amely akkor már csak Formula–2-es autókat épített). Egy szintén teljesen független cég, a March Engines építette a kasztnikat. A jobb marketinglehetőségek miatt az autót is Marchnak nevezték el, noha ténylegesen nem volt az, hiába kapta meg a gyártó által használt típusszám-logika alapján adott 811 nevet. A RAM Racing az 1981-es idénynek March néven vágott neki.
Maga az autó egyébként a Williams FW07 kópiája volt, az pedig a Lotus 79-es alapján készült. Az idény során három különböző tervező is módosított rajta valamennyit: Robin Herd távozása után Gordon Coppuck, majd 1981 nyarán Adrian Reynard[2]. A szerkezet egyszerű felépítésű volt, alumínium monocoque magnézium betétlemezekkel. Mivel azonban Robin Herd, ellentétben a Williams főtervezőjével, Patrick Headdel, nem fért hozzá a drága, de könnyű műanyag elemekhez, az autó kezdetben 632 kg-ot nyomott, magasan a minimális tömeghatár felett. Coppuck ebből úgy próbált lefaragni, hogy vékonyabb alumíniumlemezeket használt, csakhogy emiatt a kasztni veszélyesen hajlékony lett. Csak a brit nagydíjra készült el az az autó, amelyik már csak 580 kg-os volt. A csapat a Michelin gumiabroncsaival kezdte meg az idényt, majd a francia nagydíjtól Avonra váltottak.
John Macdonald már eleinte is kritikus volt a 811-essel szemben, annak klón jellege miatt. A gyengébb minőségű anyagok felhasználása mellett összeszerelési problémák is mutatkoztak, a brazil nagydíjon a felfüggesztés elemei kezdtek lehullani. Macdonald nem is kertelt, amikor a sajtónak nyilatkozva "egy rakás szarnak" nevezte az autójukat. Derek Daly sem élvezte vezetni azt, és ez volt az egyik oka annak, hogy a következő idényben eligazolt a csapattól[3].
Összesen hat kasztni épült. Ezek közül az első volt a prototípus és egyben a legnehezebb, amelyet eredetileg nem is akartak versenyben is bevetni, azonban Daly a brazil nagydíjon összetörte a kettes számút, ezért két versenyre megkapta ezt[4].
Versenyben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A csapatot az 1981-es idényben a Guinness sör szponzorálta, ennek köszönhetően jellegzetes fekete-fehér színeket kaptak az autók. Az idénynek két pilótával vágtak neki, egyikük a chilei újonc Eliseo Salazar volt. Második pilótának Robin Herd Teo Fabit szerette volna, aki már tesztelte a kasztnit 1980 legvégén, John Macdonald azonban inkább az ír Derek Dalynek szavazott bizalmat.
Az első verseny, amelyen a csapat részt vett, a dél-afrikai nagydíj volt, az azonban a FISA-FOCA háború miatt nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe. Itt egyébként Daly tizenegyedik (és utolsó) lett, Salazar pedig műszaki hiba miatt kiesett. Öt héttel később Long Beach-en kezdődött meg igazán a szezon. Salazar hat versenyt futott a csapattal, ezek közül csak Imolában tudott egyáltalán kvalifikálni, ott pedig kiesett. Megunván a sikertelenséget a spanyol nagydíjtól már az Ensign versenyzője volt, a March pedig úgy döntött, nem alkalmaz helyette új második pilótát, egy autóval teljesítik a fennmaradó versenyeket.
Daly az egész szezont lehúzta a csapatnál, de az első hat versenye neki is katasztrofális volt – egyszer sem tudott kvalifikálni. A spanyol nagydíjtól aztán megkapta Salazar korábbi autóját, mely könnyebb is volt, és mindjárt indulni is tudott a versenyen – igaz, öt kör hátrányban ért célba a 16. helyen. A brit nagydíjtól a frissített kasztnival és az Avon abroncsaival már nem okozott problémát az időmérő edzésen megfutni a versenyen induláshoz szükséges köridőt. A tempó azonban nem volt meg, a legjobb eredménye a csapatnak a brit nagydíjon elért hetedik hely volt. Az évet pont nélkül zárták.
Utóélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1982-ben a brit Formula–1-ben a Colin Bennett Racing versenyzett vele az olasz Val Musettivel a volánnál. A bajnokság öt futamból állt, a csapat azonban csak az első hármon vett részt, ezután úgy döntöttek, hogy átnyergelnek az észak-amerikai Can-Am sorozatba. Itt két versenyen vettek részt Val Musettivel és Arnold Glass-szal, majd Colin Bennett eladta az autókat a kanadai Gordon Lightfoot Racingnek, akik az utolsó négy futamon John Grahammel versenyeztek vele[5].
Eredmények
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Csapat | Motor | Gumik | Pilóták | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | Pontok | Helyezés |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1981 | March Grand Prix Team | Ford-Cosworth DFV | M | USW | BRA | ARG | SMR | BEL | MON | ESP | FRA | GBR | GER | AUT | NED | ITA | CAN | CPL | 0 | — | |
| Eliseo Salazar | NK | NK | NK | KI | NK | NPK | |||||||||||||||
| Derek Daly | NK | NK | NK | NK | NK | NPK | 16 | KI | 7 | KI | 11 | KI | KI | 8 | NK |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "1981 March 811". conceptcarz.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 2..
- ↑ "1981 March Formula 1 - 811 Formula 1". www.classicdriver.com (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 2..
- ↑ "Immer schlechter". Der Spiegel (német nyelven). 1982. január 17. Hozzáférés: 2025. november 2..
- ↑ Brown, Allen (2023. július 24.). "March 811 car-by-car histories". OldRacingCars.com (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. november 2..
- ↑ Brown, Allen. "Race not found « OldRacingCars.com". www.oldracingcars.com. 2016. március 5. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. november 2..