Kardhal

Kardhal
	Evolúciós időszak: Kora oligocén – jelen
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Scombroidei;
Család:	Xiphiidae;
Nem:	Xiphias; Linnaeus, 1958
Faj:	X. gladius;
Tudományos név
	Xiphias gladius; Linnaeus, 1758
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Kardhal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kardhal témájú médiaállományokat és Kardhal témájú kategóriát.

Ez a szócikk a halfajról szól. Hasonló címmel lásd még: Kardhal (film).

A kardhal (Xiphias gladius) a sügéralakúak rendjébe tartozó halfaj, amely a Xiphias nem egyetlen recens faja. Könnyen felismerhető hosszúkás orráról, ami testhosszának mintegy harmada.

A Xiphias nem valószínűleg a kora oligocén óta van jelen.^[1]

Előfordulása

Legjobban a 18-22 fok körüli vizekben érzi jól magát. Minden világtengerben otthonos, de a legtöbb példány az Atlanti-óceánban él. Előfordul a Földközi-, Adriai- és a Fekete-tengerben, nyaranta az Északi-, sőt a Balti-tengerben is feltűnik (mintegy 800 m mélységig).

Megjelenése

Testformája ovális, oldalt kissé összenyomott. Háta sötétbarnás-kékes árnyalatú, amitől távolról bíborkéknek látszik. Oldala világosabb, szürkés, gyakran tompán kékes-fehér, a hasa ezüstös fényű. Uszonyai ezüstösen csillogó sötétkékek, a farka tompa feketéskék, a szeme sötétkék. Pikkelytelen bőre érdes.

Testhossza elérheti a 4,55 métert, ehhez adódik az akár 1,4 méterre is kinyúló, kardformaszerűen megnyúlt (innen kapta a nevét) felső állkapocs. Az eddigi legnagyobb ismert példány 650 kg tömegű volt.

Egyik szemmozgató izma csak a hőtermelést szolgálja; ezzel melegíti fel a szemét és az agyát, amivel mintegy tízszeresére növeli szemének felbontóképességét.

Életmódja

Kisebb halakkal, puhatestűekkel táplálkozik, de ritkán a ceteket és az embereket is megtámadja. Zsákmányát „kardjával” szúrja át.

Igen jó úszó; sebessége elérheti a 70 km/órát.

Párban élő állat. A hím kardhalak mintegy 1 méter, a nőstények 70 cm hosszt elérve válnak ivaréretté. Az első násztáncot kb. 170 cm-es testhosszal, 5-6 éves korukban járják el. A nőstények gyorsabban fejlődnek, mint a hímek.

Felhasználása

Főleg a fiatal kardhal húsa ízletes. Gyakori étkezési hal, amit fagyasztva és konzervben is árusítanak. Több szigeten (Szicília, Madeira) nemzeti eledelnek számít.

Jegyzetek

↑ Sepkoski, Jack (2002). "A compendium of fossil marine animal genera". Bulletins of American Paleontology. 364: p.560. 2011. július 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 25.. {{cite journal}}: |pages= has extra text (súgó); Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó); Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)

Források

"A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN.
"A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System.
David Burnie: Képes állatenciklopédia
Horgász.hu: Kardhal Archiválva 2008. június 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
Partfal.hu: Xiphias gladius/Kardhal
FishBase

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Sepkoski, Jack (2002). "A compendium of fossil marine animal genera". Bulletins of American Paleontology. 364: p.560. 2011. július 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. december 25.. {{cite journal}}: |pages= has extra text (súgó); Cite has empty unknown parameter: |coauthors= (súgó); Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó)

[1]