Ipoly
| Ipoly | |
 | |
| Az áradó folyó Ipolyságnál | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Szlovákia, Magyarország |
| Szlovákiai kerületek | Besztercebányai és Nyitrai kerület |
| Magyarországi vármegyék | Nógrád és Pest vármegye |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 212,43 km |
| Forrásszint | 1058 m |
| Vízhozam | Letkésnél 25,4 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 5108 km² |
| Forrás | Vepor-hegység, Szlovákia, Forgácsfalva külterületén |
 é. sz. 48° 37′ 24″, k. h. 19° 38′ 40″48.623400°N 19.644400°E | |
| Torkolat | Duna (Szobnál) → Fekete-tenger |
| é. sz. 47° 49′ 06″, k. h. 18° 50′ 54″47.818300°N 18.848300°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ipoly témájú médiaállományokat. | |
Az Ipoly (németül: Eipel, szlovákul: Ipeľ)[1] folyó Szlovákiában és Magyarországon, a Duna egyetlen balparti mellékfolyója Magyarországon. Neve valószínűleg ősi, indoeurópai eredetű.[2]
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy[3] tövében (1058 m). Eleinte dél felé folyik. Itt létesült a Málnapataki-víztározó. Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe. Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Szécsénykovácsinál nyugati irányba fordul, majd Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé, ezen a szakaszon a magyar–szlovák határon (Nógrád vármegye) folyik – kivéve a Tesmag és Tésa közötti szakaszt –, megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába. A folyó jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km); esése a teljes szakaszon 596 m. Vízjárása rendkívül ingadozó. Átlagos vízhozama Letkésnél 25,4 m³/s.
Mellékvizek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jelentősebb mellékvizei:
- Selmec-patak
- Lókos-patak
- Korpona-patak
- Fekete-víz
- Dobroda-patak
- Kemence-patak (bal)
- Börzsöny-patak (bal)
- Nyerges-patak (bal)
Jobb oldali mellékvizek:
- Krivány patak
- Masková patak
- Tiszovníki patak
- Sztrácinyi patak
- Kürtösi patak
- Nagy patak
Élővilág
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Magyarországon egyedülálló állat- és növényfajok találhatóak a környékén. Ennek köszönhetően mára a térséget nemzeti parkká nyilvánították (→ Duna-Ipoly Nemzeti Park); az 1997-ben létrehozott nemzeti park több mint 2000 ha érintetlen területet mentett meg. A két part menti ország környezetvédőinek kezdeményezésére megalakult 1992-ben Ipolyságon az Ipoly Unió.
Az 1970-es években a szlovákiai területen folyószabályozási láz indult el, ez az Ipoly magyarországi területein is érezhető még ma is. A mára fennmaradt érintetlen területeket a nemzeti park védi. A folyó Magyarország egyik legszeszélyesebb folyója: volt rá példa, hogy szinte teljesen kiszáradt; volt, amikor az idegen szemlélő hajózható folyónak látta.
Adatok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
- Teljes (szabályozatlan) hossza: 254 km
- Magyarországi hossza: 143 km
- Esése (a teljes hosszon): 596 m
- Vízgyűjtő terület: 5108 km2
- Magyarországi terület: 1518 km2
- Átlagos vízfelület magyar területen: 235 ha
- Növényzete: változó, kemény- és puhafa galériaerdők, égerligetek, gyep, sás, nádas
- Állatvilág: az Ipolyban közel 50 halfaj honos (a teljes hosszon)
Települések a folyó mentén
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Zárójelben a szlovák név szerepel.)
- Sekcia, Látka (Látky) része
- Farkasvölgypuszta (Vičovo)
- Ipolypuszta (Ipeľ)
- Ipolypatakpuszta (Ipeľský Potok)
- Jópatakpuszta (Dobrý Potok)
- Málnapatak (Málinec)
- Ozdin (Ozdin)
- Hrabovská, Várkút (Hradište) része
- Ipolybeszterce (Bystrička)
- Ipolymagyari (Uhorské)
- Ipolyróna (Rovnany)
- Poltár (Poltár)
- Ipolyszele (Zelené)
- Ipolyberzence (Breznička)
- Kálnó (Kalinovo)
- Pinc (Pinciná)
- Bolyk (Boľkovce)
- Ipolynyitra (Nitra nad Ipľom)
- Ipolygalsa (Holisa)
- Fülekkelecsény (Fiľakovské Kľačany)
- Lázipuszta (Lazy)
- Terbeléd (Trebeľovce)
- Terbeléd-Mulyadka (Muľka)
- Rapp (Rapovce)
- Panyidaróc (Panické Dravce)
- Kalonda (Kalonda)
- Vilke (Veľká nad Ipľom)
- Ipolytarnóc
- Kisdályó (Malé Dálovce)
- Litke
- Tőrincs (Trenč)
- Rárós (Rároš)
- Ráróspuszta
- Hámor
- Rárósmúlyad (Muľa)
- Nógrádszakál
- Bussa (Bušince)
- Ludányhalászi
- Csalár (Čeláre)
- Csalár-Kürt (Kírť)
- Pőstyénypuszta (Szécsény része)
- Petőpuszta (Peťov)
- Szécsénykovácsi (Kováčovce)
- Hugyag
- Ipolyvarbó (Vrbovka)
- Őrhalom
- Erdőszelestény (Selešťany)
- Tótgyarmat (Slovenské Ďarmoty)
- Balassagyarmat
- Újkóvár
- Kóvár (Koláre)
- Ipolyszög
- Nagycsalomja (Veľká Čalomija)
- Dejtár
- Ipolykeszi (Kosihy nad Ipľom)
- Ipolybalog (Balog nad Ipľom)
- Ipolyvece
- Ipolynagyfalu (Veľká Ves nad Ipľom)
- Ipolyhídvég (Ipeľské Predmostie)
- Drégelypalánk
- Tesmag (Tešmák)
- Hont
- Parassapuszta
- Homok (Homok)
- Ipolyság (Šahy)
- Pereszlény (Preseľany nad Ipľom)
- Gyerk (Hrkovce)
- Ipolyvisk (Vyškovce nad Ipľom)
- Bernecebaráti
- Szete (Kubáňovo)
- Lontó (Lontov)
- Tésa
- Ipolyszakállos (Ipeľský Sokolec)
- Perőcsény
- Vámosmikola
- Ipolybél (Bielovce)
- Ipolypásztó (Pastovce)
- Nagybörzsöny
- Ipolytölgyes
- Ipolykiskeszi (Malé Kosihy)
- Ipolyszalka (Salka)
- Letkés
- Leléd (Leľa)
- Ipolydamásd
- Helemba (Chľaba)
- Szob
Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A folyó letkési szakaszán 2009 nyarán egy öt méter hosszú, egyetlen tölgyfából kifaragott bödönhajót találtak. Ez az első hajólelet, ami az Ipolyból került elő. A dendrokronológiai vizsgálat szerint a fát legkorábban 1698-ban vághatták ki. A roncsot kiemelték, és ideiglenesen egy bányatóba süllyesztették konzerválás céljából.[4]
Az trianoni békeszerződés alapján a Magyarország és Csehszlovákia közötti határ megállapításakor a folyót határfolyónak tették meg. 1927 körül keletkezett az az ezzel kapcsolatos legenda, hogy az Ipolyt (a Ronyva patakkal együtt) a csehszlovák fél hajózhatónak állította be, és az így lehetett, az antant tárgyalók megtévesztésével, határfolyó. Ennek nincs alapja; a csehszlovák fél a határvonalat ennél is délebbre kívánta meghatározni.[5]
Közlekedés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az első világháború előtt 47 közúti hídon lehetett átkelni a folyón. Jelenleg Letkés-Ipolyszalka, Ipolyság-Ipolyság-Homok, Ipolyság-Pereszlény felé, Balassagyarmat-Tótgyarmat, Szécsény (Pösténypuszta) - Pető[6] Rárós–Ráróspuszta[7] és Helemba-Ipolydamásd határátkelőhelyeken vezet át híd a folyó alsó szakaszán. A legdélebbi megmaradt hidat Ipolydamásd és Helemba között 2000-ben a jeges ár vitte el.[forrás?] 2023-ban átadták a Helemba és Ipolydamásd közötti új hidat.[8] Egy másik híd pedig Vámosmikola és Ipolypásztó között épülhet meg Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben. Az Ipoly (a Dunával együtt) kettéválasztja az Ister-Granum Eurorégió magyar és szlovák részeit. Az új hidak megépülésével Pest vármegye és a szlovákiai Nyitrai kerület korábban összetartozó részei újra közös gazdasági régiót alkothatnak. A hidak építésével egyidejűleg tervbe van véve a Tésa és Ipolyvisk közötti közúti kapcsolat helyreállítása is. Ezenkívül van még egy sor vasúti híd is, és természetesen említeni kell a Kalonda és az áradat közötti hidakat.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ http://www.ungarndeutsche.de/wp/hu/wp-content/uploads/sites/2/2018/04/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf.
{{cite web}}: Missing or empty|title=(súgó) - ↑ Kiss Lajos
- ↑ Péter, Pásztor (2020. július 26.). "Fedezze fel az Ipoly forrását és annak környékét". Felvidék.ma. Hozzáférés: 2025. április 29..
- ↑ Dr. Tóth János Attila (2010). "A Duna-Ipoly térség elsüllyedt múltja". Cincér - a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Hírlevele. 6 (1): 9–10.
{{cite journal}}:|access-date=requires|url=(súgó); Unknown parameter|month=ignored (súgó); Unknown parameter|quotes=ignored (súgó) - ↑ Ablonczy
- ↑ "Átadták a második újjáépített Ipoly-hidat" (magyar nyelven). ujszo. 2012. február 24. Hozzáférés: 2012. február 24..[halott link]
- ↑ "Átadták az első újjáépített Ipoly-hidat" (magyar nyelven). Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. 2011. október 11. 2011. december 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2011. október 14..
- ↑ napi.hu
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ablonczy: Ablonczy Balázs: Trianon-legendák. In Romsics Ignác (szerk): Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. Budapest: Osiris. 2002. = Osiris könyvtár, ISBN 963 389 208 2
- Török Tamás 2018: Alsó-Ipoly mente vízneveinek lexikális-morfológiai jellemzői. In: Kétnyelvűség – Hátrány vagy esély?
- Vladimír Mitáš 2017: Slovenské povodie Ipľa v dobe halštatskej (stav výskumu). Studia Historica Nitriensia 21 - supplementum, 283-296.
- Fábián Szilvia - Roderick B. Salisbury - Serlegi Gábor - Nicklas Larsson - Guba Szilvia - Bácsmegi Gábor 2016: Kulturális kapcsolatok és cserekereskedelem: Az első földművelők az Ipoly völgyében. Magyar Régészet 2016 tavasz. Archiválva 2016. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Ján Beljak - Noémi Beljak-Pažinová - Vladimír Mitáš 2015: Stredné a Horné Poiplie - svedectvo archeológie
- Török Tamás 2011: Ipoly mente helynevei.
- Jan Eisner 1946: Dvě přilby typu baldenheimského z Poiplí. Historica slovaca III/IV.
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos (1980). Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai. ISBN 963 05 2277 2.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|coauthors=(súgó)
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ipoly.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Egy túra a folyón
- Az Ipoly folyó és horgászata – Mohosz.hu
- Ipoly Televízió
- Ipoly Erdő Zrt.
- Vízitúra az Ipoly alsó szakaszán – Ipolymente-Börzsöny Natúrpark Egyesület
- Az Ipoly vonzásában - Turizmus, horgászat, szálláshely Perőcsényben
