Gojsovac
| Gojsovac | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Boszniai Szerb Köztársaság |
| Régió | Bijeljinai régió |
| község | Bijeljina |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 55 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 713 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 259,8 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 87 m |
| Terület | 2,74 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 47′ 29″, k. h. 19° 13′ 59″44.791400°N 19.233300°EKoordináták: é. sz. 44° 47′ 29″, k. h. 19° 13′ 59″44.791400°N 19.233300°E | |
 | |
Gojsovac (szerbül: Гојсовац) település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 4, közúton 6 km-re északra, 85-89 méterrel a tengerszint felett fekszik.[3]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[4] |
Népesség 2013[4] |
|---|---|---|
| Szerb | 245 | 704 |
| Bosnyák | 187 | 2 |
| Horvát | 6 | 0 |
| Jugoszláv | 18 | 0 |
| Egyéb | 19 | 7 |
| Összesen | 475 | 713 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A falu eredeti neve Gojsalo Selište volt, nevét valószínűleg a nevét az oszmán hódítások előtt ott élő telepesekről, a gojsalićokról kapta, akikből ma is sok él Horvátországban.[5]
A térségben talált régészeti leletek alapján a falu területe már az újkőkorszaktól fogva lakott volt. Semberija esetében számos, a badeni kultúrához tartozó lelőhelyet azonosítottak régészetileg ebben a földrajzi régióban. A szomszédos Dvorovi határában ugyancsak számos újkőkori, bronzkori és vaskori lelőhely található.[6] Dvorovi területén, már a rómaiak előtti időszakban is település létezett, egy nagyobb ókori település nyomait figyelték itt meg. A Dijelovi településrészen több helyen is római kerámiát találtak szántás közben, téglákat, cserepeket, építőköveket, habarcsot, valamint hatszögletű padlótéglákat. A Dijeloviból Ljeskovačába vezető országút mentén építőanyagból álló római leleteket is megfigyeltek, és Begluca településen a Krivaci lelőhelyen szintén római maradványokat figyeltek meg. Dvorovi Hanište nevű falucskájában egykor egy nagyobb épület, talán villa rustica maradványai voltak. Római települések nyomait Triješnicában is megtalálták – Porednica és Rastik lelőhelyeken, valamint Dazdarevo falu több pontján is.[6]
Gojsovac területe már a kora középkorban is lakott volt, a településen ugyanis egy olyan kora középkori település nyomait fedezték fel, amely a talált kerámiák tipológiája szerint a kora középkorhoz tartozik. Nem messze az említett lelőhelytől, de már a Dvorovi településhez tartozó területen, a Brodić nevű lelőhelyen két kora szláv temetkezési urnát is felfedeztek.[6]
Semberija területét 1520 és 1529 közöttaz oszmánok foglalták el. Ezen a területen 16. század folyamán stabilizálódtak a politikai és gazdasági viszonyok, amelynek köszönhetően számos település alakult ki. Közülük említik: Tvrdkovac, Popovi vagy Zvonaš Selište, Goisal Selište (ma Gojsovac) vagy Krčevac vagy Vrljačka, Kuzovrat, Tomaševac (a közelben), Dunjevac (Gunjevac - ma helynév a Janjától Amajlijéig terjedő részen, hely a régi térképeken), Otobara, Triješnica (Marjevacka, Trijeca) Marići, Ruhotina Donja és Gornja, Brodac, Obrova vagy Obrovac és Crnjelovo településeket.[6] Ezek 1533 és 1548 között jöttek létre, mert az 1548-as összeírásban szerepelnek először. Az 1548-as török adóösszeírás Goisal Selištén (a hozzá tartozó Krčevac és Vrljačka falvakkal együtt) 3 keresztény és 10 muszlim házat tüntetett fel, az 1604-es összeírás szerint pedig 3 keresztény és 19 muszlim ház volt.[7] A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel.[6] A 17. század elején Bijeljina náhijében nagyszámú települést és birtokot említenek az anyakönyvek. Például Veli-aga és Musztafa birtokai közé tartozott Krčevac falu, Gojsal Gaj Selište falu, Prlačka és Jarinac, valamint Livada Stenik is, de voltak itt birtokai Novi, Brčko és Rača erődök parancsnokainak és legénységének.[6]
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "www.statistika.ba/?show=12&id=20036".
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20036
- ↑ Topografska karta Bijeljina 427-2-3
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Bijeljina" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2025. november 3..
- ↑ "Nastanak Semberskih sela i migracije seoskog stanovinštva XV. dio". preporodbn.com. Hozzáférés: 2025. november 21..
- 1 2 3 4 5 6 "Semberija kroz vijekove, Zbornik radova sa naučnog skupa „Baština i naslijeđe Semberije"" (PDF). bastina.ba. Hozzáférés: 2025. november 18..
- ↑ Adem Handžić, The origins and development of Bijeljina in the 16th century, Sarajevo, 1987. 290-292. old.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "Semberija kroz vijekove, Zbornik radova sa naučnog skupa „Baština i naslijeđe Semberije"" (PDF). bastina.ba. Hozzáférés: 2025. november 1..
{{cite web}}: line feed character in|title=at position 57 (súgó)
