Ugrás a tartalomhoz

Diglosszia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szociolingvisztikában a diglosszia terminus (< latin diglossia < görög διγλωσσία diglosszia ← δι- ’két-’ + γλῶσσα ’nyelv’) egy adott nyelvközösségben vagy területen egyazon nyelv nem egyenlő társadalmi státuszú két változatának, illetve két nyelvnek a használatát nevezi meg. Az egyik magas státuszú a másikkal szemben, és társadalmi funkcióik különböznek. Egyazon nyelv esetében a magas státuszú a sztenderd nyelvváltozat, különösen ennek választékos nyelvi regisztere, a másik pedig lehet területi változat vagy a fesztelen (társalgási), illetve a népi regiszter. Ha két különböző nyelvről van szó, akkor a magas státuszú például a hivatalos nyelv sztenderd változata, a másik pedig egy kisebbségi nyelv.[1][2][3][4][5][6]

Eredetét illetően a „diglosszia” terminus a latin elemekből alkotott „bilingvizmus” terminusnak felel meg, mivel mindkettő szó szerint kétnyelvűséget jelent, de a mai nyelvészetben különböző fogalmakat neveznek meg. Mégis a bilingvizmusnak köze van a diglossziához, ha két nyelv viszonyáról van szó.[1]

A fogalom története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diglosszia fogalma fokozatosan fejlődött ki azzal, hogy egyre több nyelvközösség és ország esetében állapították meg létezését, és tanulmányozták.

A terminust a görög nyelvvel foglalkozó Jean Psichari (wd) francia tudós terjesztette el Görögországra vonatkozóan, ahol a függetlenség kivívása és bajor eredetű királlyal monarchia létrehozása után csak a katharevusza nevű archaizáló nyelvváltozatot ismerték el az állam nyelveként, amely bizonyos nyelvtani, fonetikai és lexikai vonásaiban különbözött a dimotikinek nevezett, a hétköznapi kommunikációban használt „közönséges” változattól. Már Psichari alkalmazta a fogalmat a középkori okcitán nyelv helyzetére, megemlítve a trubadúrok irodalmi nyelvét a hétköznapi kommunikáció nyelvével szemben, valamint a modern francia nyelv helyzetét, annak sztenderd változatát a fesztelen és a népi regisztereivel szemben.[4][5]

1930-ban William Marçais (wd) az Algériában használt arab nyelv változataira terjesztette ki a fogalmat,[4] majd 1959-ben Charles A. Ferguson (wd) a görög nyelv mellett az arab nyelv változataival az arab országokban általában, a svájci német dialektussal a sztenderd némettel szemben és a Haitin beszélt francia alapú kreol nyelvvel foglalkozott a sztenderd franciával szemben. Ferguson meghatározta a diglossziát szociolingvisztikai szempontból, tartósnak, stabilnak és harmonikusnak tekintve ezt a helyzetet.[4][5]

Joshua Fishman (wd) 1967-ben, majd A. de Vincenz 1972-ben kiterjesztette a diglosszia fogalmát különböző nyelvek viszonyára is, mint amilyen egy kisebbségi nyelvé egy állam hivatalos nyelvével vagy nyelveivel szemben.

Diglossziás helyzetben lévő nyelvváltozatok jellegzetességei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ilyen helyzetben lévő nyelvváltozatok elsősorban abban különböznek, ahogyan elsajátítják őket. Az alacsony státuszút a gyerekek a családjukban tanulják meg, miközben a másikat a tanügyi rendszerben, tehát az utóbbi rárakódik az előbbire.[1][6]

Használati terüket illetően mindkét változatnak megvannak a határai. Az alacsony státuszút mindenekelőtt az egész nyelvközösség a családi és a baráti körben, valamint kollégák között használhatja, ez az informális kommunikáció nyelvváltozata. Tartós vagy pillanatnyi felsőbb hierarchikus helyzetben lévő személyek is használhatják alkalmazottaikkal, pincérekkel stb. Ferguson megemlíti használatát a rádiós szappanoperákban is. Ez a nyelvváltozat főleg szóbeli. Írásban megjelenik például a karikatúrák szövegében. Különösebb használatú a területi változat, amely földrajzilag korlátozott az informális kommunikációban, de az irodalmi folklórban is megvan.[5]

A magas státuszú változat a formális kommunikációé. Azok a beszélők használják, akiknek elegendő iskolázottságuk van ahhoz, hogy elsajátítsák, például a vallási felekezetek klérusának tagjai prédikációikban, politikusok beszédeikben, tanárok egyetemi előadásaikban, rádióbemondók hírek közlésekor stb. Sokkal inkább használt írásban, mint a másik nyelvváltozat: a választékos regiszterhez folyamodó szépirodalomban, a újságok vezércikkeiben, fényképeik szövegében. Ferguson idesorolja a személyes levelezést is.[5]

A nyelv szabályait tekintve mindkét nyelvváltozatnak megvannak a maga normái, de az alacsony státuszú nem sztenderdizált. A magas státuszú sztenderdizált, irodalmi hagyomány alapján – ha van ilyen – és hivatalossá tett. A normáit olyan munkák rögzítik, mint szótárak, tankönyvek stb.[5][6]

Nyelvi vonásaikat illetően vannak különbségek a két nyelvváltozat között. Fonológiai rendszerük egységes, de lehetnek különböző fonetikai megvalósulásaik. Szókincsükben lehetnek saját szavaik, valamint közöttük eloszló szinonimák. A magas státuszú nyelvváltozat grammatikai rendszere összetettebb lehet a másikénál, és olyan szabályai lehetnek, amelyek kizárják a variánsokat.[1][3]

A két nyelvváltozat abban is különbözik, hogy jellegzetességei miatt a magas státuszú tekintélyesebb a beszélők tudatában a másikkal szemben.[1][5][6]

Diglossziai helyzetben lévő különböző nyelvek esete mutathat különbségeket az egyazon nyelv változatai esetéhez viszonyítva abban, hogy a kisebbségi nyelv is lehet sztenderdizált, rendelkezhet irodalmi hagyománnyal, és beszélői legalább olyan tekintéllyel ruházhatják fel, mint a másik nyelvet. Ebben az esetben a fő különbség az, hogy nincs ugyanolyan hivatalos státusza, és hogy korlátozottabb a használati tere. Kisebbségi nyelv beszélői kétszeresen lehetnek diglossziai helyzetben: az anyanyelvük keretében és a többségi nyelvhez viszonyítva. Ezekből a tényekből kiindulva egyes nyelvészek – katalán és okcitán szerzők nyomán, akiknek nyelvei kisebbségiek Franciaországban – nem harmonikusnak és stabilnak ítélik meg a diglossziát, hanem lehetséges, azaz látens vagy éppenséggel megnyilvánuló nyelvi konfliktusnak.[7]

Diglossziai helyzetben lévő nyelvváltozatok között nincs éles határ, hanem egyes átmeneti nyelvi elemek keletkeznek az alacsony státuszú változat alapján, számos lexikai átvétellel a tekintélyes változatból. Például a görögországi média a katharevusza változat elemeit vegyíti a dimotiki-beliekkel.[1] A nyelvváltozatoknak amúgy is sok közös elemü van, amelyek mennyiségileg a hétköznapi kommunikáció lényeges részét képezik. Egyes nyelvészek ezek együttesét „interlektusnak” nevezik.[8]

Azok a beszélők, akik ismerik az alacsony státuszú nyelvváltozat mellett a magas státuszút is, képesek kódváltásra, azaz az egyik vagy a másik használatára a kommunikációs helyzettől függően, vagy ugyanabban a helyzetben az egyikből vagy a másikból vett elemek beiktatására a kifejezés árnyalása érdekében.[9]

Uriel Weinreich (wd) szerint a diglosszia, akárcsak a kétnyelvűség, előnyt jelenthet társadalmi helyzetüket tekintve az egynél több nyelvváltozatot, illetve nyelvet bíró beszélők számára.[5]

Diglosszia néhány országban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közös vonások mellett a diglosszia különbségeket is mutat országok szerint, főleg amikor különböző nyelvekről van szó, ezek hivatalos státuszától függően.

Franciaországban diglossziás helyzetben élnek elsősorban azok a beszélők, akik a fesztelen regiszteren kívül a sztenderd nyelvváltozat szokásos regiszterét, esetleg választékos regiszterét is bírják.[10] Olyan beszélők is vannak, akiknek anyanyelve egyike a regionális nyelveknek vagy tengerentúli nyelveknek. Hetvenöt hivatalosan megszámlált és elismert nyelv van az európai területen és a tengerentúli területeken. Egyesek oïl nyelvekként közeli rokonai a franciának, mint amilyen a normand vagy a frankoprovanszál, mások újlatin nyelvekként rokonai, mint az okcitán és a katalán, megint mások nem rokonai, mint a breton és a baszk az európai területen, és számos nyelv tengeren túl. A regionális nyelvek egy része nem sztenderdizált, mint a példaként megadott első kettő, de mások azok, mint az utóbbi négy. Ezenkívül egy olyan nyelv, mint a katalán, az országhatár mindkét oldalán élő nyelvközösségé, és a másik országban, Katalóniában, hivatalos.[11] E diglosszián kívül van még a francia nyelv területi változatait beszélőké Franciaországban és más frankofón országokban.

Haitin a lakosság a francia alapú haiti kreol nyelvet beszéli, amelyet viszonylag nemrégen sztenderdizáltak, de a hivatalos kommunikáció nyelve a sztenderd francia. Mindkét nyelv hivatalos.[12]

Az arab országokban a hivatalos nyelv a klasszikus arab, de szokásosan a helyi arab dialektusokat beszélik. Egyesekben, mint Tunézia, triglosszia van, azaz még egy tekintélyes nyelv használatos, a francia.[6]

Olyan országokkal kapcsolatban, mint Szingapúr vagy Malajzia, ahol komplementáris funkciójú viszonyban álló több nyelvet ezek nyelvváltozatait használják, a szociolingvisztikában a „poliglosszia” terminust is használják.[5]

Különleges diglossziás helyzet volt Oroszországban a 18. században, amikor a nemesek maguk között a franciát használták tekintélyes nyelvként, oroszul pedig a köreiken kívül beszéltek.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. 1 2 3 4 5 6 Bidu-Vrănceanu 1997, 169–170. o.
  2. 1 2 Jarceva 1990, Диглосси́я ’diglosszia’ szócikk.
  3. 1 2 Bussmann 1998, 314. o.
  4. 1 2 3 4 Dubois 2002, 148. o.
  5. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Istrati 2007.
  6. 1 2 3 4 5 Crystal 2008, 145. o.
  7. ↑ Dubois 2002, 109. o.
  8. ↑ Dubois 2002, 253. o.
  9. ↑ Bussmann 1998, 194. o.
  10. ↑ Dubois 2002, p. 324.
  11. ↑ (franciául) A francia Művelődési Minisztérium Langues régionales (Regionális nyelvek) oldala. (Hozzáférés: 2023. június 27.).
  12. ↑ (franciául) Haiti Köztársaság alkotmánya, 5. cikkely. Letölthető PDF (Hozzáférés: 2023. május 8.)

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlen források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetett források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • (angolul) De Vincenz, A. Towards a Definition of Diglossia (A diglosszia meghatározása felé). Forschungsprojekt Kontrastive Analyse Deutsch-Russisch (KADR). Arbeitspapier. 3. sz. Heidelbergi Egyetem, Szlavisztikai Intézet. 1972
  • (angolul) Ferguson, Charles A. Diglossia. Word. 15. kötet. 2. sz., 1959. 325–340. o.; az interneten: Diglossia, Taylor and Francis Online. 2015. december 4 (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
  • (angolul) Fishman, Joshua. Bilingualism with and without diglossia; diglossia with and without bilingualism (Kétnyelvűség diglossziával és anélkül: diglosszia kétnyelvűséggel és anélkül). Journal of Social Issues. 23. kötet. 2. sz. 1967. 29–38. o.; az interneten: Bilingualism with and without diglossia…. SPSSI (Hozzáférés: 2019. szeptember 29.)
  • (franciául) Marçais, William. La diglossie arabe (Az arab diglosszia). L’Enseignement public – Revue pédagogique. 104. kötet. 12. sz. 1930. 401–409. o.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Diglosszia&oldid=29200465”