Ugrás a tartalomhoz

Žedno

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Žedno
Žednoi utcakép
Žednoi utcakép
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
KözségTrogir
Jogállásfalu
Irányítószám21 220
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség152 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság135 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 30′ 18″, k. h. 16° 17′ 13″43.505000°N 16.287000°EKoordináták: é. sz. 43° 30′ 18″, k. h. 16° 17′ 13″43.505000°N 16.287000°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Žedno témájú médiaállományokat.

Žedno falu Horvátországban Split-Dalmácia megyében. Közigazgatásilag Trogirhoz tartozik.

Trogir központjától 5 km-re délkeletre, Dalmácia középső részén Čiovo szigetének középső részén fekszik. Közút köti össze a szomszédos Arbanijával, Mastrinkával, Okrug Gornjival és Trogirral.

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az 1. században emberi település állt. A középkorban a sziget csak gyéren lakott volt, többnyire a magányra vágyó remeték éltek rajta. A falu régi plébániatemplomát a Szent Mór templomot a 14. században említik először.[2] Žedno betelepülésének kezdete a török hódítással áll összefüggésben. A 15. századtól a sorozatos támadások következtében a tengerhez közeli szárazföldi területek lakosságának nagy része a szigeteken keresett menedéket. Paolo Andreis 17. századi trogiri történetíró Trogir történetéről írt művében (Andreis: Storia della città di Traù Split, 1977-78.) írja, hogy az első žednoi és okrugi telepesek 1461. május 5-én kötöttek ki a szigeten.[3] Nagyobb betelepülési hullám volt, amikor a török 1537-ben bevette Klissza várát. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. 1857-ben 171, 1910-ben 217 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 132 fő volt, akik a turizmus mellett mezőgazdaságból (szőlő- és olívatermelés) éltek.

Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
17116112014615821737524829029626819113691110132
  • Trogiri Szent János tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A plébániaház Slatine településen található.
  • Szent Mór tiszteletére szentelt temploma[6] a sziget déli részén, a Mavarštica-öböl feletti teraszos lejtőn található. A ma is látható templom 12.-13. században épült ókori alapokon. A régészeti feltárások során a legrégibb réteg az 1. századból származik. Ebből a korból egy jó állapotban fennmaradt ciszterna, valamint cseréptöredékek, pénz és sírkőlaptöredékek származnak.[2] A második réteg a késő ókorból, a 4. századból származik cseréptöredékekkel, pénzérmékkel és gazdasági épület alapfalaival. Régen a szigeten élő remeték szoktak összegyűlni benne, akik rendbe hozták a római ciszternát és a templom mellé egy ott tartózkodásra alkalmas épületet emeltek.[3] A templom körül található a település legősibb temetője. A legenda szerint Szent Mór képét a tenger sodorta a Mavarštica-öbölbe.[2] Ezt a helyiek csodás eseménynek tekintették és azóta Szent Mór a település védőszentje.

A településnek nincs iskolája. Óvodáját 2008-ban nyitották meg. Ez a község első olyan óvodája, ahol már az európai pedagógiai előírások szerint nevelnek.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. 1 2 3 Tonči Burić: Sv. Mavar - Žedno(horvátul)
  3. 1 2 Okrug.hr:Povijesni pregled Archiválva 2016. március 17-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. február 13..
  6. Örökségvédelmi jegyzékszáma: RST-138.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]