eposz

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin epos (“epic”) (compare English epos (obsolete), German Epos), from Ancient Greek ἔπος (épos, “speech, story”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛpos]
• Hyphenation: eposz
• Rhymes: -os

Noun

eposz (plural eposzok)

1. (poetry) epic (extended narrative poem in elevated or dignified language)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	eposz	eposzok
accusative	eposzt	eposzokat
dative	eposznak	eposzoknak
instrumental	eposszal	eposzokkal
causal-final	eposzért	eposzokért
translative	eposszá	eposzokká
terminative	eposzig	eposzokig
essive-formal	eposzként	eposzokként
essive-modal	—	—
inessive	eposzban	eposzokban
superessive	eposzon	eposzokon
adessive	eposznál	eposzoknál
illative	eposzba	eposzokba
sublative	eposzra	eposzokra
allative	eposzhoz	eposzokhoz
elative	eposzból	eposzokból
delative	eposzról	eposzokról
ablative	eposztól	eposzoktól
non-attributive possessive – singular	eposzé	eposzoké
non-attributive possessive – plural	eposzéi	eposzokéi

Possessive forms of eposz

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	eposzom	eposzaim
2nd person sing.	eposzod	eposzaid
3rd person sing.	eposza	eposzai
1st person plural	eposzunk	eposzaink
2nd person plural	eposzotok	eposzaitok
3rd person plural	eposzuk	eposzaik

Derived terms

• eposzi

Compound words

• állateposz
• eposzhős
• eposzirodalom
• eposzíró
• eposzköltészet
• eposzköltő
• hőseposz
• műeposz
• nagyeposz
• népeposz
• vígeposz

Related terms

• epika
• epikus

Further reading

• eposz in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• eposz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).